Ha a barátod/párod hosszú évek után sem akar feleségül venni, hogy bírod elviselni azokat az összejöveteleket, ahol mindenki házas, csak ti nem?

#61 Nekem időszakosan jönnek ezek a sírós napok, mint ahogy a kérdésben is írtam pl. amikor a barátainkkal találkozunk, és én vagyok az egyetlen nő a társaságban, aki nem kell eléggé a párjának. Általában én tök jól elvagyok, és igazából hálás vagyok azért, amim van, családi-emberi kapcsolatok terén, anyagi téren, az egészségem, a külsőm stb. miatt, ezért is van lelkiismeret-furdalásom, hogy ennyire irigy vagyok erre az egy dologra. Olyan 5 éve kezdődött a lejtmenet, akkor voltunk negyedik éve együtt. Azt láttam, hogy körülöttem egyre több csajt jegyeznek el a miénknél rövidebb kapcsolatokban, és jöttek a kérdések. "Gondolom nálatok is hamarosan lesz eljegyzés, ugye?" "Mikor tervezitek az esküvőt?" "Nem gondoltatok még arra, hogy összeházasodjatok?" vagy most a legújabb: "Kilenc éve együtt vagytok??? Az nagyon sok idő. Hogyhogy nem volt még esküvő?"

Ezek közül van, aki egyértelműen rosszindulatból kérdez, de a többség csak szimplán bamba, és eszébe sem jut, hogy ez milyen rosszul esik nekem. A legszívesebben azt mondanám, hogy menjenek a pasimhoz, kérdezzék meg tőle... de neki persze senki sem tesz fel ilyen kérdéseket. Egy időben mindig elmeséltem neki, hogy ez és az kérdezgetett, de láttam, hogy kínos neki a téma, úgyhogy leszoktam róla, meg sem említem már. Mivel őt senki sem faggatja, azt hiszi, hogy én ezeket csak kitalálom :D Egyetlen egyszer mesélte, hogy tőle is megkérdezték, és ő annyit mondott, hogy tervezzük.

Én már minden kérdésre kapásból azt válaszolom, hogy nem tervezünk összeházasodni. Kitalálod, hogy mi a következő kérdés? Igen, nyertél: "De miért nem?" :')

Az esküvők miatt volt nálunk vita. Tavalyelőtt nősült a bátyja, én pedig nem mentem el vele, tavaly egy barátnőm és egy távolabbi rokonom esküvőjére nem mentünk el. Idén is van már meghívásunk, a pasim legjobb barátja nősül. Én nem megyek... A pasim pedig nem érti, hogy miért nem akarom végignézni, ahogy mások boldogan, a szeretteik körében ünneplik az összetartozásukat, miközben nekem erről örökre le kellett mondanom.