Kisgyerekes szülők, mennyire tapasztaltátok ezt a kapcsolatotokban a szülést követően?

Az én lányom most 9 hónapos úgyhogy aktuális a kérdésed. Mi a terhesség alatt sem lehettünk együtt, sokat kellett feküdnöm, gondok voltak így nem a szexuális élet volt az előtérben. Párom maximálisan mellettem állt szerencsére. Szülés után 6 hétig ugye megint tilos volt. Bevallom én ennyi kihagyás után, na meg az új felelősség, a stressz egyebek miatt eléggé tartottam a szextől, milyen lesz. Elég nehézkesen ment, én száraz voltam pedig kívántam, nem volt mindig kellemes. Aggódtam így fog maradni a dolog. Na meg az alváshiány sem épp kedvez a libidónak. Aztán idővel kezdett visszatérni minden, újra "ráéreztünk" a dolgokra. Mi nem hidegültünk el egymástól de ugye kissé háttérbe szorult a nemiélet az elején, de ez valamilyen szinten normálisnak tekinthető. Szerencsés vagyok amiért ilyen megértő ember van mellettem. Mostanra ugyanúgy kívánjuk egymást mint terhesség előtt semmi különbség nincs.

Nekem a testem nem változott drasztikusan, melleim ugyanolyan kicsik mint voltak, picit puhábbak lettek és lett egy császáros hegem.

Abszolút nem ez volt. A szex valóban csökkent, de nem ilyen okból, hanem mert hulla fáradtak voltunk az állandóan ordító gyerektől (+ a páromnak mellette ott volt a 3 műszak) és az a minimális alvás ezerszer többet ért mindkettőnknek!

De más nem változott

2 gyerekes elvált apuka vagyok.

A helyzet az,hogy nem fogsz itt semmiféle egyöntetű válaszokra lelni.

Erre nem tudsz alapozni.

Arról van szó,hogy minden megváltozik.És te ezt tudatosan nem fogod tudni kezelni,vagy rákészülni.Ugyanis olyan változások állnak be ilyenkor,amit most el sem fogsz hinni.Azt mondod,hogy kizárt dolog hogy ez legyen vagy az legyen .Azonban az erzéseidet nem tudod kizárni,vagy átrendezni szülőként,anyaként teljesen más lesz.Az is lehet hogy problemamentes lesz,de az is előfordulhat hogy minden felborul benned vagy a párodban.Ezeket a helyzeteket kezelni kell tudni.Ez pedig csak közős akarattal es belátással lehet.

Ha ezek nincsennek akkor gondok lehetnek.Inkább egy erős kapcsolat legyen.Azt kell ezerrel erősítwni.Mondhatnám az a felkeszülesed ezekre a helyzetwkre,es nem egyeni praktikák vagy tippek,trükkök.

Szerencsére mindhárom terhesen gond nélkül zajlott, ugyanúgy szexeltünk, mint előtte. Szülés után 5 hétnél tovább sose bírtuk, addig is volt ez-az, csak behatolás nem.

A legkisebb is már 4 éves. Este alig várjuk, hogy végre elaludjanak, és össze tudjunk bújni. Ami nem azt jelenti, hogy mint a nyulak, de a heti három mindkettőnknek megfelelő mennyiség. Van, hogy kevesebb, van, hogy egy nap alatt három, nincs kőbe vésve.

Az újszülött mellett (6 hét regenerálódás után természetesen) még jó nemi életünk volt, egy kicsit később kezdtek megritkulni az együttlétek. Mikor már rajtam is kijött a többhavi alváshiány, hajszoltság, később aggodalmak a gyerek lassabb fejlődése miatt (hál'istennek úgy tűnik, nincs baja). A szoptatás végével reméltem, hogy újra felerősödik a libidóm, de ez elmaradt, és ez nekem is kétségbeejtő volt, mert rossz érzés ennyire a hátam közepére sem kívánni a szexet, mikor az eszemmel tudom, hogy régen jó volt, és hogy a kapcsolatnak szüksége lenne rá. Annyira akartam akarni! De olyan érzés volt a gondolat, hogy szexelni kéne, mintha egy nagyon nem kívánt ételt kéne leerőltetnem a torkomon.

Hogy a férjem ne tartana vonzónak...hát ilyen probléma egy pillanatig sem volt :). Sajnáltam is szegényt, többre lett volna igénye, és többet is érdemelt volna.

A gyerek este akkor alszik el, mikor már nekünk is kéne, és mindketten holtfáradtak vagyunk. Reggel pedig akkor kel, mikor mi, sőt többnyire ő ébreszt. Szinte nincs kettesben töltött időnk.

A legrosszabb időszakban kb havi 1 szex volt. Pedig tudtam, hogy ha kívánnám, az utolsó csepp energiám is elég lenne egy elalvás előtti menethez. Viszont valami csoda folytán érzelmileg nem hidegültünk el, és nagyon boldog pillanataink voltak/vannak családként.

Mostanában meg rámjött a kívánósság... :D

Csak hormonális változásoknak tudom tulajdonítani ezeket a konkrét okokkal nehezen magyarázható, és akaratomtól független libidó-hullámzásokat. És attól, hogy nálam így volt, másoknál és nálad simán lehet másképp.

De a kisgyerekes létben egyáltalán nem a nemi élet átmeneti megváltozása a legnagyobb nehézség (főleg annak, aki úgysem kívánja, ugye :P). Engem a kialvatlanság és a gyerekkel járó 24 órás munkaidő viselt meg legjobban. Mikor semmi mást nem szeretnél, mint 2 hétig aludni, aztán 1 hétig nyugodtan ülni egyedül egy fotelben, akkor eléggé leszarod a nemi életed, mert kisebb bajod is nagyobb. Ez ilyen Maslow-piramisos dolog. :D

Az elhidegülés szerintem inkább akkor van, mikor az apuka nem akar részt venni a gyerekkel járó családi életben, és elkezd kialakítani egy külön sajátot. Amiben több a szórakozás, a pihenés, ami olyan mint régen volt, anya pedig egyedül marad az összes nyűggel, és csak gyűlik benne a frusztráció. Nálunk ilyen nem volt. A férjem tényleg akarta a babát, akkor is, amikor jöttek a kakis pelenkák és a sírás. Nem menekült el sörözni vagy pecázni, hanem ott volt, csinálta, szerette, velem volt.

Most ezek után nyálas mázba burkolt önigazolásnak tűnik a közhelynek számító "de megérte" duma, mégis leszögezem, hogy nem bánta meg egyikünk sem. Jó döntés volt, pluszt hozott az életünkbe, egy újfajta összetartozást élünk meg.

3 éves gyerek harmincas anyukája, szexi harmincas apuka felesége

Az első után 3 hónapig nem volt semmi, de nem volt feszkó, csak szoktunk bele a szerepbe, fáradtak voltunk. 1 éves korára lett a régi. Másodiknál nagyon nagy volt a libidóm, többet szexeltünk terhesen mint amúgy, na a vége felé azért nem.

Szülés után 5 és fél héttel már megpróbáltuk, mert a covid miatt 1 hónap múlvára kaptam időpontot 6, az-az 10 hetes kontrollra. Egyből jó volt a szex és azóta is.

Apává is érni kell nem csak anyáva.

A legtobb ffi a gyerdk előtti eletét szeretné megtartani azaz nem veszi ki a részét, meg munka, haverok csak.

Ha meg kiveszi a részét az meg csak nyűg lesz es lelép inkabb ahol nyugi van