Kisgyerekes szülők, mennyire tapasztaltátok ezt a kapcsolatotokban a szülést követően?

Egy kicsit kevesebb volt a szex az első időkben, vagy inkább más, tervezni kellett ezt is, mint minden más programot. Az első alkalom pedig olyan volt, mintha megint szűz lettem volna, egy kicsit fájt.

Nőként alig bírtam kivárni a hat hetes kontrollt, hogy újra együtt lehessünk, a férjemnek ezzel szemben mindig alacsonyabb volt a libidója, és ő nem igényelte annyira. Nem miattam, vagy a szülés ténye és látványa miatt (végig bent volt velem és látott a saját testnedveimben vergődni, olyan laza volt, mintha már ezerszer látott volna ilyet, pedig hánytam, beborított a mekóniumos magzatvíz, és a végére minden csupa vér volt, tök csapzottan remegtem és ájuldoztam), hanem teljesen átállt apa üzemmódba, csak a gyerek, én igazán semmilyen elismerést nem kaptam tőle azért, hogy végigcsináltam ezt a "procedúrát", amit elsősorban azért hiányoltam, mert terhesen el voltam kényeztetve.

Szóval amikor lehetett, megpróbáltam rámászni, nem utasított el ugyan, de nagyon mérges volt és hitványnak tartott, amikor panaszkodtam amiatt, hogy pl. a baba már megint nem alszik és hogy így nem bírom tovább.

Aztán kitaláltam, hogy hozzászoktatom ahhoz, hogy minden péntek este közeledem felé, a többi napon, ha akar, kezdeményezhet ő. Neki nagyon fontos a rendszer az életében, hamar rá is állt erre a dologra, és mivel máskor nem erőszakoskodtam, szívesebben tepert le ő is random időpontokban, nem kötelességként felfogva.

A péntekeket mindig kicsit extrábbra terveztem, igyekeztem kedvére tenni, így már várta, hogy mivel rukkolok elő.

Kb. másfél évesen kezdett bölcsibe járni a kislányunk, azóta egyszerűbb a helyzet, nem kell taktikáznom, otthonról dolgozunk, így bármikor megoldható, amikor kedvünk van.

Egyébként én nagyon elégedett voltam a testemmel szülés után, egyáltalán, hogy ilyen dolgokra képes, sokkal nőiesebbnek látom magam azóta mindenben. Hamar le is fogytam, szerencsés alkat vagyok, meg tettem is azért, hogy regenerálódjak, visszaszerezzem az erőmet. A férjemnek szerintem ez, a külső, nem is volt olyan fontos, de azért egyszer megjegyezte, hogy szépen lefogytam.

Úgyhogy én nagy változást nem tapasztaltam. Terhesség alatt viszont sokkal jobban kívánt engem, még nagy pocakkal is, pedig tudtommal nincs ilyen fétise :D Csak a tudat, hogy az ő gyerekét várom, valami önbizalmat adott neki, igazi férfinak érezte magát abban az időszakban.

10 és 15. Válaszoló! https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__hazas..

Itt is gyereknek szűlt gyereket a nő

Nekünk 2 gyerek van, az első után volt valami hasonló. A férjem azt mondta, és mondja a mai napig, hogy tetszettem neki rögtön szülés után is, ki is mutatta. Ellenben szex nagyon ritkán volt egy ideig, valahogy mindketten belefeledkeztünk kicsit a szülő szerepbe, meg elég fáradtak is voltunk, egyikünk se forszirozta a dolgot. Aztán észrevettük a problémát, beszéltünk is róla, elkezdtünk tudatosan figyelni, hogy eleget legyünk együtt és többet szexeljünk. Így azért elég gyorsan helyrejöttek a dolgok. A második baba után már nem volt ilyen gond, pedig készültünk rá.

Tök jól megvagyunk azóta is, rendszeres a szex, töltünk együtt időt, figyelünk egymásra. Fontos része a történetnek, hogy ő nem az a díszapuka, aki büszkén posztolja a családot a facebookra, otthon meg szart se csinál, mindenből kiveszi a részét mindkét gyereknél, és akkor se esik le a gyűrű az ujjáról, ha ő pakolja be a mosógépet, vagy ő főz ebédet. Így én se vagyok kizsigerelve, és több kedvem meg energiám van nőnek is lenni.

33N

Aha.Jo volt olvasni az eszmefuttatásokat.Hát semmi se a nőn múlik.Ők mindent megtesznek maradéktalanul és hibátlanul a kapcsolatert.Minden a férfin múlik.

Ha $ar a szex akkor a férfi tehet róla.Ha szexelni akar,akkor mitkepzel mar,hisz ott a baba,fogja mar vissza magat az állati ösztöneivel!!Vagy mert nem tetszik neki a nő 130 kilósan,ez is mekkora alja mar,hogy nem képes fizikailag megerőszakolnia magát, vagy mert nem mosogatott el,vagymert elment a haverokkal,

Pont.

#19

Jaj, ne kezdd már. Többen is írtunk úgy, hogy a problémáinkért nem hibáztattuk a férfit, mert nem volt hibáztatható érte. A problémák, nehézségek nem mindig azért vannak, mert valaki "hibás".

8-as