Hatalmas elutasítással mondta, hogy kizárt, hogy megadná a face jelszavát. Így házasság?

Kérdező, azért nem kell rögtön levonni következtetést. Én írtam, hogy mi nem titkolózunk a férjemmel és be tudunk lépni egymáshoz.

Én ezt hozom otthonról, úgyhogy nekem ez volt természetes, de mikor először mondtam a férjemnek, hogy mivel ő főz ezért kiveszem a telefont a táskájából, és rakok be zenét, akkor úgy sűvített át a lakáson tiszta kézzel és "várj, majd én" felkiáltással, mintha a szülinapi ajándékom lenne a táskájában. Mert náluk meg nem szokás egymás táskájába nyúlkálni.

Évekbe telt, mire összecsiszolódtunk és rájött, hogy magamtól nem nyúlok bele a táskájába, csak ha mondja, hogy mondjuk ott a telefonkábel/telefon stb., meg eljutottunk arra a szintre, hogy úgy érezte, hogy lediktálhatja a jelszavát és nem neki kell beírnia. Sőt azt is bevallhatja, hogyha valami rettenetesen drága dolgot vesz.

A házasság a kompromisszumokról szól.

A ti esetetekben nekem nagyobb probléma, hogy én már rég nem tudnék megbízni a párodban, hiszen már lebukott, hogy chatel. Ráadásul, amit írtál, hogy hogyan indultatok, (telefonüzenetek ellenőrzése, meg annak vizslatása, hogy kit-honnan ismer) az nekem bőven nem férne bele egy kapcsolatba, pedig én nem vagyok rá háklis, hogy a párom mit nézeget facebookomon.