A hétvégén megcsaltam a feleségemet. Elmondjam neki, vagy ne abajgassam?

utolsó: és azt hiszed, hogy 4 éves kapcsolattal a hátad mögött meg tudod ítélni, hogy milyen az, mikor valaki egy 16-20 éves kapcsolatban gyengül el/lángol fel? oké, nem le legyünk állatok, de robotok sem vagyunk. és bár lehet, hogy te megtaláltad a tökéletes másik feledet, akivel 20 év után is minden kerek lesz, általában nem fekete-fehér történetek vannak. és furcsa dolgokat tud művelni az emberrel a szerelem, vagy amit akkor, abban a pillanatban annak érez... sajnos hülye hibákat vét, elvakul, leszáll a rózsaszín köd. sajnos van ilyen. aztán van olyan is, hogy visszazuhan az ember a valóságba, és rohadtul megbán mindent. és hordozza magával a bűntudatot, és próbál mindent helyrehozni a párjával, úgy, hogy az nem tud a botlásról. ilyen is van. meg olyan, hogy elmondja, mert az őszinteségben hisz, és otthagyja a másik. melyik a jobb? ha magában vezekel az ember, és egyedül viseli a bűntudatot, vagy vall, könnyebb a lelke, és szétmennek?

nem szép dolog a megcsalás, de ki az aki bűntelen és semmit nem csinálna másképp ebben a nyomorúságos életben?

Én egyáltalán nem hiszem azt, hogy minden tudok, sőt. Látok ilyen példát is és látok olyat is. Ismerősi körömben van olyan aki 10+ éve csalja a feleségét és még mindig nem mondta el, de ugyanakkor azt is elhiszem, hogy vannak olyanok akik tényleg nem csalják meg a másikat, és olyanok is akik egy botlás után borzasztóan megbánják. Ha megbánja az ember az oké, viselje a hibát amit elkövetett és tegye jóvá így vagy úgy, de tegye jóvá és ne kövesse el újra.

Hogy az-e a jobb hogy hazudik, vagy az, hogy magában vezekel nem tudom. Én nem csaltam meg a párom, nem tudom így beleélni magam.

Viszont azt tudom amit írtam, hogy látszik a másikon ha valami megváltozik. Gondolom 20 év együttélés után meg még inkább.

Erre nincs jó megoldás. Nyilván, ha megcsalnak, mindenki elvárná, hogy őszinte legyen vele a megcsaló. De itt az a kérdés, hogy a megcsalt félnek vajon mi a jobb? Ha igazán szereti a párját, borzasztóan érinti egy botlás miatti eldobás. Esetleg új esélyt is ad, de onnantól nem a megcsaló érzi magát szarul, hanem a megcsalt. A megcsalt lesz az, aki JOGOSAN bizalmatlankodik. Én voltam megcsalt fél és rohadtul utálom az exemet, amiért tönkretett rengeteg szép évet. Oké, nem ébtizedekről beszélünk, "csak" 8 évről. Igen, egyébként észrevettem rajta a változást... De reménykedtem, hátha nem az a baj, amire gondoltam. És de.

Ez most így egy szörnyű helyzet, mert eltelt 8 hónap, még mindig szeretem, ő meg még mindig jönne vissza. De a bizalomnak annyi. És olyan nehéz manapság olyan embert találni, akivel minden passzol. Ha a megcsaló kussol és egyedül megbírkózik a lelkiismeretével, újra a kapcsolatába fektet energiát, talán sosem derül ki és élhetnek boldogan tovább. Nyilván az sem jó, ha át vagy verve. De ebben a helyzetben semmi sem jó. Én hiszek abban, hogy az emberek hibázhatnak, mindenki a saját kárán tanul. Abban is, hogy változhatnak. De a tüske örökre megmarad, úgy meg semmi értelme az egésznek.

Az egyetlen megoldás a megelőzés lenne, hogy nem szúrjuk hátba a társunkat...

Az a baj, hogy ti valami álomvilágban éltek... Van egy rózsaszín, amerikai filmekből képződött elképzelésetek a világról, és a valóságra haragszotok, amiért az nem illeszkedik hozzá.

Vegyétek már észre, hogy a világ nem tökéletes, és az emberek csak EMBEREK. Ne a romantikus történetekből induljatok ki! A megcsalásnak ezer és ezer oka lehet.

Csak egy példa: Van mondjuk egy átlagos fiatal lány (hívjuk Lindának), aki mérgező szülők között nő fel. Alkoholizmus a családban, sűrű veszekedések, állandó feszültség, szeretethiány, érzelmi terror. Linda menekülne, amint tud. A fizetése kevés, viszont látja, hogy milyen árak vannak az albérletpiacon.

Egy napon összeismerkedik mondjuk Tamással. A jólelkű, gondoskodó, megbízható, valamint lakással is rendelkező, de unalmas és szürke béta férfival. Linda ösztönösen(!) szívesen fogadja Tamás közeledését. Mert már menekülne otthonról, mert jólesik neki a szeretet, amit kap, az odaadás, a gondoskodás. Minden, amit a szülőktől nem kapott meg. Bár nem vonzódik annyira Tamáshoz, de emberként szereti, és a lakás is szimpatikus tényező. Hangsúlyozom, mindez ösztönösen, nem tudatosan fog lezajlani!

Linda és Tamás összejönnek. Linda részéről az a kevéske kémia, amit az elején még érzett, az évek alatt hamar elmúlik. Ezen csak súlyosbít a gyermek születése is, ami feszültséget és stresszt visz az életükbe. Lindából teljesen eltűnik a vonzódás a béta Tamás felé.

Igen ám, de feltűnik egy kolléga a színen, a jóképű, nagydumás alfa Dénes! Linda egy ideig ellenáll, ám ahogy egyre több a feszültség, és nő benne a szenvedély iránti igény, egy céges partyn végül nem bír ellenállni, és félrelép.

Na most két út áll előtte.

Elmondhatja - de akkor borulna minden! Nem tud hová menni, hiszen a szülőkre nem számíthat. Pénze nincs, a fizetéséből az albérletet alig tudná kifizetni. Csődbe menne érzelmileg és anyagilag is. Összetörné Tamást, tönkremenne a saját élete, és a gyereke is koldusként, apa nélkül nőne fel.

Vagy hallgathat. A titkot megőrzi, végiggondolja az esetet, majd túllép rajta, és éli tovább az életét. Az eset soha nem fog kiderülni, és élhetnek Tamással és a picivel úgy, mint egy normális és elégedett család.

El lehet ítélni Lindát a tettéért? Nézőpont kérdése. Tamás nézőpontjából nyilván. De Linda nézőpontjából teljesen meg lehet érteni a dolgokat. Linda EMBER. Nem egy angyal, nem egy istennő, hanem egy EMBER a milliárdból, ösztönökkel, érzelmekkel, hibákkal és problémákkal.

Úgyhogy elengedhetnétek már végre ezt a nagy szentfazék gondolkodást. A világ nem fekete-fehér - pláne nem rózsaszín!

Szerintem amiket én felhoztam azok se fekete-fehéren írják le az életet, hisz mint mondtam ismertem ilyet és olyat is.

Értem a példádat, neked viszont azt kell megértened hogy amit felhoztál az korántsem mondható egy normális és elégedett családnak. Azt pedig ne gondold, hogy egy gyerek nem veszi észre ha baj van. Ha pedig Linda nem végtelenül nyugodt lélek, se türelemmel sem sehogy nem fogja tudni megjátszani magát. Ami végül kiken fog lecsapódni? Tamáson és a gyereken mert ők vannak ott.

Szóval akkor melyik a jobb?

Pár száz éve ha valaki nem tetszett, éjszaka átlopóztál hozzá és megölted, és megúsztad simán. Akkoriban ez volt a "normális". Na kb ugyanennyire normális az ellaposodás. Öröm nekem, hogy én lehetek aki közli, higy egy normális kapcsolat addig erősödik, amíg egymás mellett vannak a felek. Az ellaposodás, tűz alábbhagyása, meg hasonló dolgok mind önismerethiányból fakadnak, amik miatt nem gyakoroltok fontos dolgokat, amiknek egy része magától jön az elején, amit nem tartotok fenn.

Mit akarsz mérlegelni? Volt egy vágyad, belementél, hogy megéld. Nem értem mi ebbe a rossz.