A hétvégén megcsaltam a feleségemet. Elmondjam neki, vagy ne abajgassam?

Olvasgattam az ehhez a témakörhöz korábban feltett kérdéseket az oldalon, és meglepő módon eléggé megoszlottak a vélemények - ezért is bátorkodtam újra előhozakodni vele.

16 éve vagyunk együtt, ebből lassan 10 éve házasság. Mind a kettőnknek első szerelem (nekem konkrétan eddig az első nő az életemben), gyerekünk egyelőre, a feleségem egészségügyi okai miatt nincs. Alapvetően jól megvagyunk, szinte a legjobb barátom, nagyon jó társaság és társ. Ennyi idő alatt természetes módon kissé megkopott a tűz, de gondolom ez normális.

Szörnyen érzem magam, mert nem érdemelte meg. Akadtak csábító pillanatok a 16 év alatt, de ennyire még sosem gyengültem el. Azóta még hál' Istennek nem kellett a szemébe néznem, mert egy céges úton történt az affér, ami még jelenleg is tart.

Addig reméltem kitalálom, hogy mi legyen. Joga van tudni, hogy saját maga dönthessen a kapcsolatunkról - viszont úgy érzem, egyszeri eset volt, mert nem nyújtott akkora érzéki örömöt, hogy ez megérje máskor is. Így azt is mérlegelnem kell, hogy mivel okozok nagyobb kárt. Én az őszinteség mellett vagyok, egyrészt azért, amiért írtam, másrészt pedig, mert megérdemlem a retorziót. 99,9%, hogy sosem derülne ki, mégis úgy érzem, hogy képtelen lennék egy ilyen teherrel együtt élni. Fordított esetben én is szeretnék tudni róla, hogy mérlegelhessek.

Mi a véleményetek? Veletek történt már hasonló? Megérné a helyzetemben őszintének lenni?

Ő 36, én 35.