Terhességmegszakítás után párkapcsolati problémák? (Többi lent)

Első vagyok, véletlenül elküldtem előbb.

Ő sem tervez veled. 3 év után hallani sem akar semmi továbbiakról (összeköltözés, tervek). Jól elvan veled, szórakozik, de komolyan nem gondolja.

"Ezek után úgy érzem, nem tudok rá úgy nézni, mint azelőtt, félek mostmár attól is, nehogy újra megtörténjen ez az egész.."

Legbelül szerintem te is érzed, hogy nem vele kellene maradnod. Váljanak el az útjaitok mielőbb.

Az isten mentsen az ilyen érzéketlen tuskóktól, én biztos, hogy elküldtem volna.

PErsze, lehet, hogy tényleg az volt a legjobb döntés mindenki szempontjából, hogy nem tartjátok meg a gyereket. Ezt nem tudhatom. De egy pasi ilyenkor olyan baromi könnyen beszél, mert nem az ő teste, nem rajta végeznek el beavatkozást, nem neki csökken a következő gyerekre az esélye, nem őt bélyegzi meg a társadalom, nem az ő testében fejlődik a gyerek, stb. És ha már te mész minden vackon keresztül, akár megtartjátok, akár nem, a legalapvetőbb minimum az lenne, hogy lelkileg melletted áll, nem a farkát siratja, mert nem rakhatja beléd, stb.

Az én párom azt mondta, hogy ha így járnánk, akkor ő elmondaná az álláspontját, de a döntést rám bízná, és bármiben támogatna. Ha el akarom vetetni, akkor abban áll mellettem, ha meg akarom tartani, akkor abban támogat, és igyekszik felnőni a feladathoz. Így is lehet...

Borzasztó rosszul esne. Nem az, hogy nem akar még gyereket, mert ha anyagilag sem álltok úgy, együtt sem éltek, akkor ez teljesen logikus döntés.

Az viszont ennyi idősen nem oké szerintem, hogy 3 év alatt még nem költöztetek össze és tervben sincs.

Az meg nagyon nem oké, hogy csak fizikálisan van melletted, lelkileg nincs. Ne legyen már fontosabb a szex, mint a párom lelkivilága. Van keze, van pornó, le tudja rendezni magát szerintem.

Nem maradnék együtt ilyen önző, céltalan pasival.

Nő vagyok, de én, ha véletlenül teherbe esnék úgy, hogy együtt sem élünk, és fogamzásgátlót szedtem, gondolkodás nélkül elvetetném. Ebben a dologban egyetértek pároddal. DE! Az, hogy nem kérdezte meg az eset után, hogy vagy, csak a szexre összpontosít, az hatalmas redflag. Egyetlen egyszer elmagyaráznám neki a helyzetet, és valószínűleg nem túl kedvesen számonkérném, hogy ezt mégis hogy gondolta. Ha erre nem gondolkodik el, akkor valószínűleg annyira kiábrándulnék, hogy nem lenne értelme folytatni.

A megbélyegzés miatt ne aggódj, sajnos tényleg nem lett volna okos dolog megtartani. Ha pedig nem kötöd mások orrára, nem lesz a homlokodra írva, mi történt. Ha nagyon vívódsz, és nehezen dolgozod fel, keress fel egy szakembert. Vagy beszélgess olyanokkal névtelen portálokon, akik hasonlókon mentek keresztül.

Ahol bizonytalan az egyik leendő szülő, ott sok jó nem várt volna a babára...

Nem szabad senkit szülőszerepbe kényszeríteni mert előbb-utóbb visszaüt.

Nálunk a tágabb családban kb 1900-től kezdve többnyire a nők nem akartak gyereket,javarészük nem is szült soha vagy pedig többször előfordult, hogy az apák maradtak a gyerekkel egyedül (vagy az új feleség érkeztéig).