Terhességmegszakítás után párkapcsolati problémák? (Többi lent)

A pasid nem férfi... csak egy gyerek.

Nagyon sajnálom és együttérzek veled!

De szerintem dobd ki őt, mert soha nem fog felnőni, egy önző kis nyomi.

Biztosan találsz magadhoz méltó társat.

Huh hat ez nehéz ügy.

Nekem se szimpatikus a párod reakciója, de ez ennél összetettebb.

Abból a szempontból valahol érthető hogy már a kapcsolat elején tisztáztátok mit szeretnék, hogyan és mit nem. Világos hogy ő nem akarta, legalábbis most és így ezt a gyereket. Valahol érthető.

Az egyeb körülményeket tekintve is erthető. Nem éltek együtt, ezek szerint anyagilag sem mindegy. Nem biztos hogy bölcs döntés lett volna megtartani.

Továbbá szerintem a párod elégge beijedt. Ha eddig nem volt probléma a kapcsolattal és csak most jött elő akkor szerintem egyértelmű hogy erről van szó. Nevezhetjük paniknak, akarminek, megijedt, nem akarta, nem állt készen. Így jobb is hogy nem is lett. Nem ismerem a párod de a viselkedése abszolút erre utal. Lehet önzőnek tűnhet de igazából bölcsebb út, mint bevállalni nem megfelelő körülmények közé.

Ettől függetlenül a helyzetkezelése, reakciója arra utao hogy ö nem rátok gondolt hanem magára elsősorban.

Nehéz dolog ez. Én felkeresnék egy pszichológust ahova ketten járnátok hogy jobban meg tudjatok ezze birkózni mentalisan. Mert azert nehéz dolog, mindenki tudja maga kezelni.

Ez egy próba. Ha kiállja a kapcsolat, akkor érdemes folytatni. Ha nem, akkor ez egy jelzés. Ezek azok a dolgok amik próbára teszik a kapcsolatot és rajtatok áll hogy kibírja-e vagy sem.

Megjegyzem ebben a szituban en sem tartottam volna meg.

Nagyon szomorú. Nem látom, hogy ezt a kapcsolatot hogyan tudnád folytatni. Ahányszor hozzábújsz majd, eszedbe fog jutni, hogy miatta vesztetted el a babádat.

Az empátia teljes hiánya ijesztő. Bele sem gondolt, hogy mit jelent ez egy nő számára. Ebben a történetben nincs "mi", csak te meg ő, így már megértheted, hogy miért nem akart hallani sem a gyermek megtartásáról.

ui.: a nőgyógyász elővigyázatosságból mondta ezt, de ma már szerencsére folyamatosan tudják figyelni a gyermek fejlődését, így, ha a tabletták ártottak volna neki, időben tudtak volna lépni.

Sajnálom.

Nekem a vőlegényem csinálta ezt azzal a különbséggel, hogy sehová sem kísért, kórházba se jött be, majd másnap ment dolgozni, míg én egyedül bőgtem itthon a kanapén, görcsöktől felfordulva.

Meg sem kérdezte hogy vagyok, igyekezett a szőnyeg alá soporni a dolgot. Undorodtam tőle, úgyhogy végre kiálltam magamért és elhagytam.

Istenem, nagyon sajnálom. :(

A te tested, a te döntésed, hiszen a testi, lelki következményei is csak rád hárulnak. Ennek ellenére talán annyiból jó, hogy nem tartottad meg a babát, hogy nem kell apa nélkül felnőnie.

A leírás alapján erre a pasira nem lehet számítani.

Basszus, sok-sok-sok lelki erőt kívánok.

Birzalmas, ami veled történt. Tényleg. Az, hogy megszeretted volna tartani, és "nem hagyták/támogatták" külön rossz. Tényleg. Biztosan nehéz így elengedni egy kis lelket. De figyelj: a tények azt mutatják, hogy 3 év alatt a pasi nem akart veled együtt élni, vagyonközösséget vállalni. Másrészt, ilyen helyzetben rögtön és csakis kizárólag magával, az ő álláspontjával van elfoglalva. Úgy beszélt róla, hogy "probléma". Ez nem probléma, hanem egy baleset, ami téged érzelmileg igenis megviselt. Erre jön rá, hogy csak krni akar...

Ne haragudj, de ilyen helyzetben derül csak ki igazán, hogy ki szeret és ki nem. Nos, ő nem szeret, és talán korábban sem szeretett, csak nem látszódott. Annyi megnyugvásod legyen, hogy legalább nem egy ilyen öznő feregtől lett gyereked, akit egyedül kellett volna nevelned. Szerintem zokszó nélkül hagyd el és többet felé se nézz.

Szerintem is vessél véget neki. Jól írta itt az egyik hozzászóló, fel fogsz szabadulni, és jó érzés lesz.

Ez tanulópénz volt, viszont fiatal vagy, előtted az élet, ez jó.