Miért várja el egy férfi, hogy a pénze miatt a nő gebedjen bele a gyereknevelésbe munkába háztartásba?

Nagyon beteg itt fejben némelyik hozzászóló.

Megpróbálom a saját példámon keresztül elmagyarázni a dolgot, hátha felfogja valamelyik, de nincs sok reményem.

Én személyiség és vonzalom alapján választottam párt mindig is, volt iszonyatosan csóró párom, a jelenlegi pedig hozzám hasonlóan pici átlag feletti keresetű, de szegény családból származik, nem tettek a feneke alá semmit, tehát semmije nem volt, mikor összejöttünk, teljesen együtt teremtjük meg a közös életünkhöz szükséges anyagiakat.

Mivel olyan a hozzáállásom, hogy nem anyagi háttér, hanem külső, vonzalom és személyiség, érzelmek alapján választottam párt, összejöttem volna egy gazdaggal is, ha úgy alakul - csupán elméleti síkon beszélek, nyilván, mielőtt valaki belekötne.

Magyarországon nagyon kevesen keresnek milliókat havonta, kezdjük ott, másrészt pedig marhára nem lehet csak a tanulással, nyelvtudással magyarázni azt, ha valaki oda jutott. Ha valaki viszonylag fiatalon tart itt, annak vagy komoly hátszele volt, vagy már generációs örökség. De alkalmazottként akármennyit tanultál és akármilyen sikeres is vagy, nem fogsz több milliót keresni, hacsak nem vagy valami CEO, vagy ilyesmi. Ráadásul számtalan olyan munka van, amihez sokat kell tanulni, és nagy rátermettséget igényel, hatalmas értéke van, mégis keveset lehet vele keresni. Szóval elég szánalmas, ha valaki a pénzben méri az emberek értékét.

Én is tanultam egyetemen, nyelveket is beszélek, dolgozom 8 órában, átlag felett keresek, mindent megengedhetek magamnak, amire vágyom (minőségi étkezés, divatozás, utazás - már ha lehetne utazni, meg nyilván nem a luxus szintre telik). A büdös életben nem végezném az egész házimunkát teljes munkaidős állás mellett azért, mert a párom milliókat keres, miközben saját magamat is el tudnám tartani egyedül élve. Egy kapcsolat nem erről szól, pláne nem egy komoly kapcsolat, ahol jó esetben örökre tervez az ember, ott megosztja a két fél egymással, amije van, van valami alapvető bizalom, és egyenrangú félként tekintenek egymásra. Én ezt várnám a páromtól, akármennyi pénze is van. Én szorgalmasan tanultam, dolgozom, simán keresek annyit, hogy fenntartsam magam, mellé pedig adok magamra, hűséges vagyok, és szeretem a páromat. Miért kell egyből azt mondani, hogy a nő csak a p_inát teszi a kapcsolatba nagy anyagi különbség esetén attól, hogy ő nem keres milliókat?

A kérdező is azt mondta, hogy ő nem kérte ezt az anyagi színvonalat, neki megfelelne kevesebb, mégis házicsicskának akarná tartani a pasas azért, mert megosztja vele a pénzét.

De persze, ha valaki nem hajlandó teljes munkaidős állás mellett csicskának állni, az egyből femináci, biztos semmilyen alap házimunkát nem csinál és rohad a környezete, aranyásó, nem fektetett energiát a tanulásba, nyugodtan lehet lenézően beszélni vele és ugató csivavához hasonlítani. Hát... mondjuk attól, aki pénzben méri az ember értékét, és úgy működik szerinte egy párkapcsolat, család, hogy az DIRIGÁL, akinek több pénze van, attól mit is várunk. :D

Ha ilyen a dúsgazdag pasik többsége, akkor még örülök is, hogy nem ilyennel jöttem össze. :)

Tegyük fel családra futna ki mindkét részről. A hapi teljesítette amit úgy arhetipikus szinten szokás tőle elvárni, azaz megteremtette/hozza, amit kell neki. Ehhez keres egy társat, aki ennek a megteremtett/hozott értéknek ugyan olyan jó gazdája, mint ő maga, hiszen ő és az utódaik öröklik, az övüké is (házasság). Lehet beleszarni, meg vagizni arra, hogy elvi alapon vagyok egy henyélő tróger, de ahogy ez a nőknek nem jön be, úgy a férfiaknak sem. Tudomásul kell csak venni, aztán lapozni.

Ha meg valami nem tiszta, akkor megkérni a másikat, hogy fejtse ki, aztán meg lehet beszélni/tisztázni a szitut kiakadás meg mindenféle biztosíték/máj/vese leverések helyett.

Kérdező, azt mondtad, nem szólsz semmit. Elég böszme dolog azt várnod a másiktól, vegye figyelembe vagy tartsa tiszteletben a határaidat, mikor te ezekről nem nyilatkozol az ég világon semmit.