Manapság a nők már nem szívesen adnak a párjuknak egy tányért ételt sem. Ez miért jó?

És te várod a nejed egy tál meleg levessel, mikor hazaér a munkából? Vagy csak kovetrlizni tudsz? Miért kéne kiszolgálni téged? Röhej, mikor ilyent elvár valaki egyoldaluan, csak mert farka van.

A mai nők nagy része elvárja, hogy a férfi, amellett, hogy eltartja, ki is szolgálja őt. Ha a férfi elvárja, hogy a kisujjukat is megmozdítsák, akkor már büdös disznó.

Főzni tudó és szerető nőként mondom, hogy senkinek nem KELL tudnia főzni a mai világban. Akinek igénye van főtt kajára és van kedve megtanulni, kísérletezni, az tud főzni, akinek pedig elég a vajas kenyér, zacskós leves és rendelt kaja, esetleg minden nap az anyjához vagy a nagyihoz jár enni, az nem fog megtanulni. Ez így teljesen jól van, mindenki el tudja dönteni, hogy milyen párt választ, elvárni meg mindenki azt vár el, amit akar. Én szívesen főznék a páromnak is, ha lenne. Nem azért, mert "ez a nő dolga", vagy mert olyan sokat dolgozott szegény, legyen már meleg kaja munka után (mivel én sem a p#námat vakargatom otthon egész nap, ahogy a nők nagy része is dolgozik a mai világban és ugyanolyam fáradtan és éhesen mennek haza, mint a férfiak, a legtöbb nap pedig nem szabadnap), hanem simán csak azért, mert saját magamnak is szeretek főzni, kipróbálni új recepteket, nyilván akkor már a páromnak is készítek egy adagot. Ha viszont épp nem érnék rá és az asztalt verné, amiért nincs 3 fogásos, frissen főtt ebéd, akkor már nem lenne a párom. Dolgozó emberek esetén szerintem teljesen természetes, hogy az végzi el az otthoni feladatokat (beleértve a főzést is), aki épp jobban ráér. Nálunk apám is tud főzni, ő kora reggeltől kora délutánig dolgozott, anyám pedig késő délutánig, néha estig. Ha apám nem lett volna hajlandó fakanalat venni a kezébe és állandóan azt vártuk volna, hogy mikor jön haza anyám, hogy megfőzzön, akkor fél életemben vajas kenyéren éltem volna. Mivel viszont tud főzni, mire anyám hazaért, már volt meleg vacsora, teljesen természetes volt, hogy aki épp otthon van és nincs semmi fontosabb dolga, az megfőz a családnak.

Én szívesen főzök a páromnak. De ő is szívesen főz nekem. Ha nem így lenne, nem lennénk együtt. Ja és nem vesszük természetesnek a másik munkáját, mindig hálásak vagyunk, amikor a másik főz nekünk is. Sokszor egyébként együtt főzünk, pl én a rizst és a salátát, ő a húst.

Mikor a te "nyomorult" párod hazajön a munkából fáradtan meg éhesen, ugye meleg étellel várod, kiszolgálod és el is mosogatsz? UGYE?