Manapság a nők már nem szívesen adnak a párjuknak egy tányért ételt sem. Ez miért jó?

Nemrég olvastam egy feminista érzelmű nővel készült interjút, akinek a gondolataiból az szűrhető le, hogy nem lehet elvárni egy nőtől, hogy főzzön a férjének, azt meg pláne nem, hogy kiszolgálja.

Manapság már egyre jobban kezd kialakulni az a nézet, hogy a nőknek tuljdonképpen nem is kell tudnia főzni. Van, aki kifejezetten büszke erre, arra meg végképp, hogy ő nem akarja kiszolgálni a férfit. Vagy legfeljebb arról van szó, hogy amikor az a nyomorult hazajön a munkából fáradtan, meg éhesen, akkor a nő ősszeszorított fogakkal csinál neki egy rántottát, és elé löki: "Ne, egyél...".

Olvastam arról, hogy számos férfi van, aki hamar beérkezik a munkahelyére, de a hazamenetel már nem megy ilyen gyorsan. Sok férfi nem akar hazamenni, hanem inkább bent marad még, vagy valahová elmegy. És teljesen érthető, hiszen ki akarna hazamenni, amikor otthon egy olyan nő várja, aki egy tányér ételt sem akar neki adni, holott ő aznap szabadnapos volt.

Nem értem, miért jó ez a nőknek.