Ti elhagynàtok a párotok ha se a háztartásban se a gyereknevelésben se segít semmit?

Nem tudom mit dolgozik a férjed, de lehet hogy olyan munkakörben dolgozik amiben fizikailag-lelkileg kikészül. Anno 10 éve erre ment rá a kapcsolatunk, hitelünk volt, a párom szinte semmit nem kapott míg gyesen volt, én heti 6 nap dolgoztam és akkor netto 250 kerestem. Nem volt semmi megtakarításunk, napról-napra éltünk. Egy építőipari beszállító cégnél voltam melós, betonvasakat hajlítottunk gépekkel és ezeket kötöztük, pakoltuk tonna számra. Nemrég váltottam munkahelyet, szintén építőipar, de már középvezetői beosztásban, több pénz,sokkal több felelősséggel és kinn a terepen. Amikor egy nő elmeséli milyen kimerítő otthon 12 órát lenni egy jól nevelt, beszoktatott gyerekkel, akkor kínomban nevetek. A mi kisfiunk 1 évesen már átaludta az éjszakát, 1,5 évesen teljesen szobatiszta volt, és délután sem balhézott amikor aludni kellett. Én sokkal inkább vele játszottam volna mint a hangos üzemben, folyamatos bűzben dolgozni, de a pénz az nagy úr. Velem is gyakran előfordult, hogy a meló végeztével csak arra vágytam , hogy valahol leüljek és megigyak egy sört.

Így utólag be kell látnom, hogy ez a munka nem gyerekes szülőnek való, mert olyan szinten kimerít, hogy nem tudsz eleget foglalkozni a családoddal melette.

Ami a hétvégét illeti, az már sokkal problémásabb dolog, mert ott lenne idő a gyerekkel foglalkozni, de mégsem él ezzel a lehetőséggel. Azt sem tartom kizártnak, hogy a gyereket okolja a kialakult helyzetért és visszasírja azokat az időket amikor még csak kettesben voltatok. Ha igy áll hozzá a dolgokhoz, akkor olyan férfinak szültél gyereket aki nem volt felkészülve arra mivel jár egy család és ennek a következményeit közösen fogjátok viselni.

Ti már ágytól-asztaltól elváltatok, érzelmileg elhidegültetek. Csak a megszokás meg az úgymond "érdekközösség" (anyagiak) miatt vagytok együtt egy olyan kapcsolatban, amit egyikőtök sem siratna meg ha lezárnátok.

Két út van előtted: vagy megpróbálsz még egy lendületet venni és elmentek közösen egy párterápiára, vagy felkészülsz arra ami amúgy is be fog következni csak idő kérdése melyikőtök mondja ki.

Igen. Mi is elhagynank.

De birom az ilyen gondolkodast. A pasi nyilvan nem azota valtozott meg... hanem ilyen volt csak nem gondoltal bele.

Felelossegvallalas? Az mint olyan nem a gyerek meglete UTAN kellene megszulessen. Hanem mar joval elotte...

mast nem tehetsz mint elhagyod es majd talalsz egy olyan tarsat, aki a tarsad is lesz. Benne van a szoban. TÁRS.

Én reggel 4-kor kelek, napi 26 órát dolgozom a gyárban és én fizetek érte. Mégis van időm, gyerekre, családra, kikapcsolódásra.

Amúgy minek dolgozik minden nap 12 órát? Mondjad neki, hogy csak 8 órát dolgozzon és időben érjen haza, hétvégén meg ne szereljen autót, hanem inkább adja el és veled foglalkozzon.

Mi nem a férjemet áldoztuk fel a megélhetés oltárán, hanem részt veszek benne. Ő ötkor megy el, délután négykor már a gyerekekért van az oviban és a bölcsiben. Nem vállal túlórát. És ő is terepen van egész nap, mégis azt mondja, hogy nehezebb itthon a gyerekekkel. Én is dolgozom, hat órában, mert nem azért vállaltunk gyereket, hogy délután hatig, hétig legyen valami intézményben bármelyik is.

Ez miatt itthon is többet tud segíteni, felváltva végezzük a házimunkát és nem az mögé bújik, hogy de ő dolgozott... Szóval meg lehet csinálni zokszó nélkül is, csak tudni kell értékelni a családot.

Én is kb annyit dolgoztam, amikor kicsik voltak a gyerekek.

Szóval az esti fürdés-fektetés az én dolgom maradhatott.

A hétvége meg főleg, a szex meg nyilván nem maradt el.

Ha ennyire kilépett a családból, hát enni se maradjon már

#15, nem akarlak bántani, de miféle haszna van ma annak, hogy X éve mit kellett volna csinálni?

Én is tudom, hogy mit kellett volna a múlt heti lottón megjátszani