Férfiak, ti vállalnátok, hogy a 19 -20 éves, még 2 évig tanuló, nem dolgozó szerelmeteket eltartjátok?

", mert nem vagy hajlandó elfogadni, hogy 20 évesen, nulla forinttal nem lesz jó vége, ha a pasid nyakára költözöl" - most komolyan, miért kellene elfogadnia az előítéletes tömény hülyeséget?

Tudod, ugyanaz a baj a gondolatmeneteddel, mint a "chicagoi iskola" közgazdaságtanával, a Friedman nevű díszpinttyel az élen - viccen kívül.

Már, hogy abból a nettó elmebajos alapvetésből indulsz ki, hogy "mindenki a saját gazdasági érdeke szerint cselekszik" és nem tudsz mit kezdeni az érzelmek jelentette "buborékokkal" - ami számodra hiba a rendszerben.

Viszont az alapvetésed téves volta - az előbb említett szélhámoskodókkal szemben - egy pillanat alatt tetten érhető, már tudni illik, hogy azt, hogy az én házamban minek van helye, és minek nincs, az csak és kizárólag én döntöm el, nem a piac, nem gazdasági elméletek, nem a miniszterelnök és nem a jóisten.

Ez remélem egyértelmű.

Márpedig ha én úgy döntök, hogy számomra fontosabbak szubjektív szempontok az objektívaknál, érzelmek a pénznél, akkor így döntöttem, és kész.

Na, ezért kerültünk mi össze anno 17L/33F-ként, költöztünk össze rögtön a párom érettségije után, és vagyunk együtt 22 éve... mert mi úgy döntöttünk, hogy a házUNKban, a kapcsolaTUNKban nincsen helye semmiféle piaci logikának, semmiféle konzervatív vagy vallásos elvárásnak, semmiféle teljesítményelvű, tekintélyelvű megközelítésnek. Ennyi.

És bizony ezért van az, hogy - minden károgással szemben - működik a kapcsolatunk, már jóval régebben, mint egy átlag házasság.

A Kérdezőnek pont ugyanannyi esélye van arra, hogy működni fog-e a kapcsolata, mint bárki másnak, aki kapcsolatba kezd. Ha jól választottak egymással, akkor sok, ha nem, akkor kevés.

#51 Neked aztán bejött az élet! 33 évesen elvettél egy 17 éves gyereklányt. Ez igen! Ez ám a követendő példa! Csak nem menekült otthonról a zűrös család elől a kedves nejed?! Csak mert elképzelni nem tudom, hogy egy egészséges lelkületű, rendezett csaladi életet élő kislány miért hagyja ott a csaladi házat 17 évesen az első jött-ment öregemberrel?!

És egyébként is: leírtad a saját verziódat, de nem hallottuk a kedves nejedét. Azét az asszonyét, akinek nem volt fiatalsága, sem szabadsága, és akinek rengeteg minden kimaradt ezáltal az életéből.

Lehet, hogy jól hangzik, amit vetítésként ideírtál (gyanítom, hogy a fele sem igaz a nagy szerelemnek), de egyrészt nem azt a vilagot éljük, amit 22 évvel ezelőtt éltek a fiatalok, másrészt pont az ilyen fiatalon házasodott emberek szoktak egyszer csak megpattanni a tökéletesnek tűnő házasságukból, mondván, hogy "nem éltek semmit". És akkor viszik mindennek a felét. Akkor is, ha a szorgalmas és szerelmetes asszonka egy napot se dolgozott életében.

Utolsó, bölcs ember előbb olvas, aztán ír...izé... próbál pszichoanalizálni...

Kihagytad a #31-et és környékét, így kapásból sikerült hitelteleníteni a "következtetéseid"...:)))

"Csak nem menekült otthonról a zűrös család elől a kedves nejed?!" - de bizonyosan... leszámítva azt a jelentéktelen apróságot, hogy az első naptól a mai napig igen jó a kapcsolatunk a mai napig a szülői családjával, heti rendszerességgel találkoznak, közösen üljük a családi ünnepeket, stb...

"Csak mert elképzelni nem tudom, hogy egy egészséges lelkületű, rendezett csaladi életet élő kislány miért hagyja ott a csaladi házat 17 évesen az első jött-ment öregemberrel?!" - lehet azért, mert nem heveny elmebeteg, akinek a 17 éves az kislány, a 33 éves meg öregember. Erre gondoltál már?

"Azét az asszonyét, akinek nem volt fiatalsága, sem szabadsága, és akinek rengeteg minden kimaradt ezáltal az életéből." - nem asszony, bajban lennél, ha valamit mondanod kéne, ami kimaradt az életéből, és neki 18 évesen lényegesen nagyobb szabadsága volt, mint akire még a szülei tukmálják a saját értékrendjüket, számon kérik a tanulmányaikat, stb - ugye?

"pont az ilyen fiatalon házasodott emberek szoktak egyszer csak megpattanni a tökéletesnek tűnő házasságukból, mondván, hogy "nem éltek semmit" - na, akkor mi esélyesek vagyunk az ásó-kapa-nagyharangra ugye, mert nem vagyunk házasok, nem is szándékozunk házasodni, és megvolt a haverok-buli-fanta:)

"És akkor viszik mindennek a felét." - hova vinné, amikor így is minden KÖZÖS? Ismered ezt a szót?

"Akkor is, ha a szorgalmas és szerelmetes asszonka egy napot se dolgozott életében." - ez biztos így van... nálunk a "szerelmetes lányka" spec szerzett két diplomát - mint közös befektetés a közös jövőbe - és momentán épp ő keres lényegesen jobban.

És ez bizony akkor is így van, ha a te világképeddel tökéletesen ellenkezik.

És nem, távolról se tökéletes az életünk, ahogy az emberek 99%-ának se... nálunk is volt a huszonév alatt mindenféle negatívum, volt, hogy a számlákat tologattuk és a kikapcsolásokkal sakkoztunk, mert le voltunk égve, voltak halálesetek, voltak hullámvölgyeink, vitáink munkanélküliség, betegség, meg mindenféle... e tekintetben tök átlagosak vagyunk.

Na, ez van.

#32 piroska és a farkas nevű felhasználó válaszára:

Igen, pontosan úgy értettem, ahogyan írtad. Köszönöm a pontosítást!

Fontos és szép időszak a randizás időszaka, kár volna kihagyni. Csak 2 éven át sokallom, ill. úgy értettem, hogy már egy ideje tart ez a kapcsolat, ezért is merült fel az összeköltözés. Ha mindkét fél ugyanabban a városban él, és nincs akadálya a gyakori találkozásoknak, akkor (felnőtt emberek között) szerintem 3-6 hónap randizás után joggal merül fel, hogy összeköltözzenek. Szerintem fontos, hogy rendszeresen legyen előrelépés a kapcsolatban, ne ragadjanak meg egy adott szinten (ha nincs objektív akadály). A randizás után pedig előrelépés az összeköltözés.

Egyébként a gyakorlatban nem is egészen úgy szokott ez lenni, hogy egy nagy elhatározással összeköltöznek, hanem az egyik fél (jelen esetben a lány) időnként ott marad éjszakára a párjánál. Aztán ott tölt egész hétvégéket is. Aztán egyszer csak fölmerül a másik félben: "Miért fizetsz te egy másik albérletet, kollégiumi szobát is, ha alig vagy ott? Költözz ide hozzám, egyszerűbb lesz az életed!"

És addigra már valamennyire ki is ismerték egymás faksznijait, a lány eligazodik a férfi konyhájában, tehát nem teljesen az ismeretlenbe ugrik bele.

Néhány más válaszra is reagálnék.

Kérdező, én is azt hittem, ez főiskolai képzés, a lány már elvégzett 1-2 évet, már hosszabb ideje tart a randizós időszak, és most ezen akarnának tovább lépni. Tényleg jó lett volna egyértelműen leírni, hogy a lány eddig középiskolás volt, ill. hogy mennyi ideje tart a kapcsolatuk.

Ha a 47-ben linkelt kérdést ugyanez a kérdező írta, akkor azért megjegyezném, hogy 8-tól fél 3-ig az 6 és fél óra. Ha még egy kicsit tanulnia is kell, akkor ez már közelít a napi 8 órához. Nyilván lehet napi 8 óra elfoglaltság mellett is dolgozni, ha muszáj, de ha nem muszáj, minek? Ha nem vagyunk rászorulva az ő diákmunka-keresetére, én pl. kerek-perec megmondanám a lánynak: én azt akarom, hogy szombat délután velem andalogjon a Margitszigeten, ne a Tescoban pakolja a pultokat.

Na, jó éjszakát mindenkinek! :-)