Erős a gyanúm, hogy nem az enyém a gyerek. Hogyan deríthetném ki?

Másfél éve vagyunk együtt a párommal. Én nemzetközi sofőr vagyok, sajnos elég gyakori az, hogy 2-4 napra eltűnök, viszont a hétvégét mindig igyekszem otthon tölteni, ilyenkor kirándulunk, nyaralunk a párommal. Nem árultam zsákbamacskát, tudta jól, hogy mivel jár ez az egész már amikor összejöttünk, és az első egy évben rendkívül jó volt a kapcsolatunk, csak az elmúlt fél évben hidegültünk el némileg egymástól éppen amiatt, hogy kevesebbet vagyok otthon. Viszont úgy gondolom, tettem azért, hogy a lehető legjobb megoldás szülessen, utakat is mondtam le emiatt, ami így kevesebb pénz, de még így is jól élünk és nekem megéri, ha ezzel megmentem a kapcsolatot.

Amikor pár héttel ezelőtt hazamentem (némivel a vártnál hamarabb) a házban kupi volt és az ágynemű össze volt túrva, holott a párom kifejezetten rendet tartó és szerető. Erre azt mondta, késésben volt reggel, nem volt ideje megvetni. Egy másik alkalommal kölcsön kellett kérjem a telefonját, mire fél szemmel elkaptam, hogy gyorsan kilépett a Facebookjából, és a jelszó sem volt elmentve rajta - nyilván nem kutatni akartam benne, de ez azért szerintem furcsa.

Én mindenesetre túltettem magam ezeken a "jeleken", mert nem hiányzott a stressz, inkább lefojtottam ezeket. Aztán az utóbbi időben hirtelen megváltozott, bújós lett, ismét vidám, örültem is, hogy miden a régi. Majd egyszercsak bejelentette, hogy lassan 3 hónapos terhes (molettebb alkatú, ezért nem vehettem észre rajta). Terveztünk gyereket, de nem ilyen bele a közepébe módon. Kérdeztem, miért titkolta el, azt mondta azért, mert az orvos szerint még felléphettek komplikációk, ami szerintem süket duma és inkább azt sejtem mögötte, hogy ennyi idő után már nem lehet elvetetni (amúgy nem is akartam volna). Viszont kiszámoltam, hogy pont akkor esett teherbe, amikor éppen nem voltam otthon. Az legjobb barátnőjével jóban vagyok, rendszeresen beszélünk, és ő is mintha távolságtartóbb lenne velem, mint aki nem akar valamit elmondani. Vagy kérdezzek rá egyenesen?

Ellenőrizni nem tudom a páromat, bár megfordult már a fejemben, hogy magánynyomozót fogadok, ez a jelen helyzetben talán nem is lenne túlzás, mert nem tudok itthon lenni, hogy figyeljem és nem is akarok csupán emiatt. Ha azonban kiderül, hogy nem az enyém a gyerek, nem fogom felnevelni, ez egészen biztos - ezt talán még én magam is másképpen gondolnám, ha lenne már mondjuk legalább 4 éves, de szerencsés dolog is egyben, ha most derül ki az igazság, mert nincs közös vagyon meg semmi. Ami marad, az ismét csak a csalódás. 32/f