Mi a véleményetek arról a nőről, aki belemegy úgy egy kapcsolatba, hogy tudja, a férfinek van párja és érkezik a baba?

#9

A férfit elítéled, a nőt nem. Ez ugyanolyan negaítva, mint fordítva. Egyik sem különb a másiktól kivéve ha 1.Amit te írtál a fickóról vagy 2.A csaj nem tudott arról hogy a figurának felesége meg gyereke van.

De ha tudott és úgy ment bele attól nem lesz "jobb ember" mint a fickó, csak mert ő kibújhat a felelősség alól "kérem én nem csináltam semmit, ő a férfi, övé a felelősség"... Ő meg mossa kezeit?

Sajnos sok ilyen történet van.

Az a véleményem, hogy valami szerencsétlen lelki nyomorék lehet, aki beéri azzal, hogy örök második legyen. Egy ürítőedény, amíg a férj otthon nem kapja meg a betevő szexet, ráadásul úgy, hogy még csak válogatnia se szabad. Kénytelen beérni egy ilyen kur.vapecér ro.hadékkal, aki valószínűleg őt még csak ember számba se veszi.

Tele lehet kisebbrendűségi érzéssel, ami miatt esetleg ő pont hogy dicsőségként fogja fel ezt, mert "el tudja szedni a férjet" még így is. De annyi esze nincs, hogy átlássa helyzetet, és annyi önbecsülése sincs, hogy nem megy bele ilyen megalázó, degradáló kapcsolatba, ahol ő lesz a ri.herongy harmadik.

Ráadásul elég selejtes nőcske is lehet, ha nem talál magának egy független pasit, aki külsőre és belsőre is alkalmas lenne komoly kapcsolatra. Így kénytelen beérni azzal, hogy van aki időnként beleveri, de aludni már nem fog vele.

Többnyire pont azért vergődnek az ilyenek, hogy "az a házasság már eleve nem volt jó", mert magukat is menteni akarják, nem képesek szembenézni azzal, hogy valójában mi is történik. Illetve sokan kétségbeesetten reménykednek benne, hogy a férfi elválik értük, és ők vehetik át a (gyűlölt és irigyelt) feleség helyét. Aztán elkezdenek keverni-kavarni, hogy "véletlenül" lebukjon a pasijuk otthon, hátha akkor megkapják. Igaz, csak azért, mert a feleségnek már nem kell, és kivágja, és jobb nála, mint az utcán, de akkor is.

Aztán örök életükben fognak kínlódni egy ilyen kapcsolat után.

Egyrészt, ha nem jönnek össze, akkor egy meddő kapcsolatra áldoztak hónapokat (éveket) az életükből, közben ők sem lettek fiatalabbak. Normális kapcsolatra meg nem maradt energiájuk. Ráadásul nehéz mindenki előtt titokban tartani, és híre megy, hogy ő "olyan" nő. Ezzel a párkeresési esélyei tényleg csak arra korlátozódnak, hogy kiéhezett, friss puncira vágyó férjeknek nyújtsanak ingyenes szexuális szolgáltatást.

Másrészt, ha összejönnek, akkor örök életében küzd azzal, hogy ő a családromboló második, és nyert egy hűtlen férjet, aki szemrebbenés nélkül csalja meg a párját, ha otthon nem minden tökéletes.

Szimpátiát nem tudok érezni az ilyen nők iránt, és elég szánalmasnak tartom őket. Egy icipici sajnálattal (lesajnálás?) keverve.

Nem azért a férfié a felelősség, mert ő a férfi, hanem mert ő fogadott hűséget.

Ha egy feleség csalná a férjét, én ott sem a szeretőt tartanám felelősnek, hanem a feleséget.

A sztoritól függ, mi a véleményem.

1. Ha a kismama a babával akarta megfogni a pasit, akkor megérdemli és szerencsétlen gyerek.

2. Ha a pasi egy hazudozós hűtlen dög, akkor a kismama örülhet, hogy megszabadul tőle, de a másik nő is ugyanígy fog járni, ha nem lép ki időben (erről láttam egy filmet is nemrég).

3. Ha a kívülállő nőnek szokása, hogy foglalt pasikra csapjon le, akkor a megcsaló és ő is egyformán hibásak.

4. Aztán az élet is hozhatott olyan faramuci helyzete, hogy mégse az volt az igazi, akivel a babát vállalták, esetleg már nem működött a kapcsolatuk, de a gyereket nem akarták már elvetetni, és felnevelik békében külön, ha már így alakult. Ilyen esetben igazából senkit nem tekintek hibásnak. Csak a gyerek miatt együtt maradni kiszúrás a gyerekkel, ha békében külön tudnak válni, és nem használják eszköznek a gyereket, a gyerek nem fog sérülni, sokkal kártékonyabb egy állandó feszült légkör, egy boldogtalan együtt maradt szülőpár.