Tulajdonképpen mi a baj a megcsalással?

Véleményem szerint nincs annál megalázóbb, ha megcsal a másik felem, főleg úgy, hogy el se mondja. Én pedig abban a hitben élek tovább, hogy ő csak az enyém, őszinte velem, ő a másik felem. Közben pedig át vagyok vágva.

Ez is egyfajta hazugság, és én nem szeretem ha hazudnak nekem..

Leginkább az van, amiket te is felsoroltál. A monogámia terjedt el elfogadott kapcsolati formaként, ha a poligámia lenne így, akkor a monogámokat cikiznénk meg piszkálnánk.

De hogy még mi a baj a megcsalással, azt csak akkor fogod tudni, ha valaki, akit igazán teljes szívből szeretsz, annyira, hogy lehozd neki a csillagokat, hogy nem egy de két szeletet is vágj neki a Holdból és ő mindezt eldobja pár pillanatért. A legrohadtabb érzés a világon. A szerelem eskü a hűségre, nem pedig elégni egy pillanatban.

Ez a baj a megcsalással.

A szeretetében benne van a bizalom.

De ha ez jogtalan,akkor nem érdemli meg.

Az, hogy hátba szúrod a szerelmedet, aki feltétlen megbízik benned, és egész testével-lelkével szeret, jobb esetben. Most nyilván olyan esetekről beszélünk, amikor legalább az egyik fél teljesen monogám, és tökmindegy, milyen okból, számára nem fér bele a kapcsolatba a megcsalás. Az meg hogy amiről nem tud, az nem fáj neki, egy igen gyatra és szánalmas érv, nem gondolod? A hazugság csak akkor bűn, ha kiderül? Mert szerintem nagyon nem...

Nincs azzal gond, ha valakit hajt a vére, sokan vannak ezzel így, de lehet ezt korrekten felvállalni, és nem hűséget hazudni valakinek (ha nem mondod, hogy mással is szeretnéd, akkor szavak nélkül is hűséget fogadtál), aztán meg álnokul félrelépni.

Akkor a logikád alapján, tegyük fel van egy barátnőd.

....HIRTELEN bejelenti, hogy terhes, te meg ott térden állva sírsz előtte.

Közben meg nem is a te gyereked, amire arra lehet következtetni, hogy félrek*rt.

A Barátnőd csendben marad valószínűleg élete végéig te meg majd szépen eléldegélsz abban a hittben, hogy a te gyereked valójában nem is a tiéd.

Magyarul amiről nem tudunk, az nem fáj.

"Olvastam már olyan kommenteket is, hogy ha megcsalta egy ember a párját, akkor legyen már olyan gerinces és mondja el a tettét annak"

Akkor ezek szerint téged csakis az érdekel, hogy boldogok lesztek, és mindegy-e, hogy megcsalt vagy sem.

(Persze erről nem tudsz hiszen nem mondta el, hogy megcsalt)

Az a baj vele, hogy én végtelenül megbízom a páromban, imádom őt és felnézek rá, ő pedig kijátszik engem a hátam mögött.

Talán nem is az a legrosszabb ilyenkor, hogy megtörténik, hanem az, hogy nem törődik azzal, hogy én hűséges voltam, bíztam benne, tiszteltem és felnéztem rá. Tudtam nemet mondani más férfiaknak miatta, ő pedig erre nem volt képes. Számomra ez egyenlő azzal, mintha szembe köpne a párom. És igen, ha már megtette, legyen annyi gerince, hogy ezt a szemembe is mondja. A világ legkönnyebb és leggyávább dolga a másik háta mögött félremenni... Ha igazán szeretne, akkor nem lenne oka megtenni!

Egyébként nem tudom téged csaltak e már meg, de nincs annál megalázóbb érzés, mint amikor valakibe rendíthetetlen hitet fektettél, aztán kiderül, hogy ő ezt x ideje semmibe vette.