Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Feleségemmel.hosszú 3-èvtizede vagyunk együtt. Kèt ève felmerült egy megcsalàs gyanúja azóta sem lett tisztázva. csak tagad. Mit tegyek? Ha àrtatlan lenne,akkor ő hajtanà a tisztázàsàt , de kerüli a tèmàt,hallani sem akar erről.
Ki kit gondol erről, mindent megtennèk már hogy vége legyen e rèmàlomnak. Àtlèpni nem tudok, mert matat a fejemben a gondolat.
Mondtam is neki, hogy ezt èrzem, s alà is támasztotta a feltètelezèsem okait,indokot.
a kérdéseimre nem tud felelni, csak annyit hogy nem tud mit tenni, elege van ebből, s hagyjam ezt abba, màs gondunkal kellene foglalkoznom.ugy gondolom,ez a gondunk a legnagyobb, ezt kell tisztàba tenni, s akkor minden más gond is kegoldódhat.
válasza: válasza:Nagyon fura vagy. Rettentően begyepesedett, korlátolt. S finoman fogalmaztam.
Mondom mindezt úgy, hogy én is a TE cipődben járok!
20 éve vagyunk együtt, (38-40)
Az utóbbi 2 évben felmerült hogy lehet vmikor megcsalt. Átérzem a bizalomvesztésed , a kételyeid, tudom hogy a megcsalas beismerese nem fájna annyira mint ez a gyötrő kétség.
De az a különbség kettőnk közt, hogy te ebből nem akarsz kijönni. Neked ebből az egyetlen út, ha azt mondja, hogy igen félrekúrt. Akkor is ezt kell mondania ha nem így van. Mert más opciót nem fogadsz el, mert rögeszméddé vált. És hatalmas koppanas lenne neked, hogy két évet elcsesztél a hülyeségedre.
A leírtakból full a klimax +melóhely + a te csesztetésed jön le nekem, attól változott, nem a főnökétől.
De feltételezzük, hogy félrekúrt...
Miért jó neked így élni? Miért nem engeded el ezt az egész eszmefuttatást? A maradék 15-20 évedet ebbe savanyodva, mérgezve akarod leélni? Gratulálok akkor az érzelmi intelligenciádhoz.
Szóval úgy válaszolok, hogy átéltem amit te! De itt jön a különbség köztünk, hogy én nem akarom ezt tovább. Így nincs értelme. Szeret? Szeret! Hozzám jön haza? Igen! Velem akar megoregedni ? Igen! Jól vagyunk? Igen! Akkor minek mérgezzem a hülye gondolataimmal a jelenünket? Kit érdekel ha x éve volt egy megbotlása? Ő cipeli azt a terhet.
Persze időnként 3-4 havonta 1x elönt még engem is a kétely, de próbálok inkább a jelenre figyelni. S rájövök, hogy szeretjük egymást s minden jó,nem kell csinálnom a fesztivált.
Emelkedj felül a vélt sérelmeden!
Vagy válj el, így a bizonytalanra, de ne mérgezd magad s őt tovább!
huuuu, nem is tudom a válaszok,közül mire reagáljak leginkább.
talán összefoglalóban próbálom leírni,mindazt ami eszembe jut a leveleitekből.
mielőtt bármit is írnék, félreértés ne essék, nem sértődöm meg azoktól a leíró megjegyzésektől amiket kaptam,hisz nem ismerek senkit közületek,tehát nincs miért felháborodnom.
átgondolom a válaszaitokat,s csak aztán írok rá vissza, mert ebben a kényes helyzetben,másképp nem lehet eljárni.
de kezdem inkább a válaszom.
szóval ha jól értelmezem,mindez csak női klimax,kapuzárási pánik,stb,,,s csak téveszmékben matatok, a semmi után.
figyelem!
boldog házastársként éltünk, mintapárként a faluközösség szemében, soha nem veszekedtünk pénzről, s csak egészséges féltékenység volt egymás iránt.
mert bizalom volt, olyannyira,hogy most sem hiszem el hogy én a házasságomról beszélek hogy összeomlott.
a hazatérés,számomra nem azt jelentette hogy megérkeztem a címünkre, beparkoltam a kocsimmal,s otthon lettem.
nem! hazaérkezést éreztem, nyugalom öntött el, hogy a családom mellett vagyok,a feleségem ujra látom,ölelem,s boldog vagyok,hogy az én párom, s büszkén mondhatom az is hogy nem csak háziasszonyként néztem rám, s családanyaként, társként, hanem nőre akit mai napig csodálok, kívánok, s emiatt megmaradt bennem az udvarlás fogalma felé, a bókok, ha mosogatott,mögé lopakodtam s átöleltem érzelmesen,s a nyakába csókoltam...
férfinak éreztem magam mellette, mert nem lohadt le bennem a vágy! a libidóm? egekben! s szeretem,minden hiba,bántás,ellenére.
ezt minden vita után mondom is neki, ha orditva megy el tőlem, én féltve nézek utána, nehogy baja essen, s sms-ben írom neki,hogy még mindig szeretlek,örökké!
s ez igy is van, igy is lesz, ha megcsalt ha nem, ha elhagy ha nem...
szeretem,féltem, s gondoskodni akarok róla, a családomról apaként,férjként.
épp ezért vagyok dühös, hogy ez a kétség, nem enged létezni, ezért kell megtudnom, s lezárni!
de vissza oda ,hogy munkahely váltás lett.
ahogyan el is mondtam, eszemben sem lett volna megxsalás!
ezt ő hozta föl.s még a személyére is kitért.
akiről a munkakezdés elején még sokat beszélt,hogy milyen ott lenni, milyen menük vannak, stb, s jártam is ki oda,mikor hívott hogy kevesebben vannak.
de lassan lassan elkopott a munkahelyről, a beszélgetés, már nem mesélt, hogy ki ebédelt ott,s nem hívott ki kajálni.
minden hónapban volt egy vacsoraest, amire fura mód, nem hívott.
igaz alkalmazott volt, de csak 21-óráig, aztán ott lehettünk volna,,, de nem is említette hogy menjünk.
szóval itt egy év telik el úgy hogy ott dolgozott,,, s változások lettek, de én nem szóltam neki, csak megfigyelőként szemléltem,mi lehet ennek az oka.
megnéztem a facebok profilját a nejemnek, nem a telefonján, hanem mint az ismerősöm profilja.
s akkor lett gyanus minden.
ugyanis a nejkem olyan volt, aki a családját osztotta általában,közös fotókat, zenéket küdtünk egymásnak,ilyesmi...
s képzeljétek, a születésnapom nem posztolta ki hogy drága férjem, boldog szülinapot, s további sok boldog éveket nekünk együtt.
nem volt abban az évben!
miért fontos ez?
mert amióta van facebook fiókunk,minden évben ott volt, szülinap, névnap, stb...
s ugy posztolt, mintha egyedülálló lenne,,, nem jelölt be engem semmin, s boldogság szavai idézeteket rakott a falra, szív szavai, s olyan posztokat amit azelőtt soha de soha!
apróságnak tünhet, de épp ez ért nem apróság!
a munkanaplójába a születésnapom nem volt beirva,amit szintén minden évben beirt, szivecskékkel, stb...
most nem voltam beirva, s nem is posztolt,,,s a legdurvább,,, egyetlen egy kép sem készült a tortámról. az ajándékomról. a buliról, semmi.
ismétlem minden évben volt fotózás, poszt, a nejemtől. s a lányunktól is...
de nem fotózott a lányom sem .
uhhh... de bele is fáradtam ebbe most,,, pedig sokkal több mindent szerettem volna írni,,, de megterhel, ujra átélem, s meggyötör...
ne haragudjatok, a gyerekességemért,,,
de ezt is vállalom,,, annak érzem magam a családom közelében, fiatalnak, s erősnek... ezért nem engedhetem meg hogy bárki, vagy bármi tönkretegye mindezt.
mindazoknak akik ezt végiolvassák, előre is megköszönöm, s próbálok jó fiú lenni.
jó éjt!
válasza:Fhuu te jó isten, nagyon súlyos vagy.
" ő hozta föl.s még a személyére is kitért"
És ezt mégis hogy kell elképzelni? "Józsi emlékszel a főnökömre Pistara? Tegnap dugtunk."?
Gondolom nem így mert akkor nem vergodnel itt. Ez megint valami olyan lehet amit te magyarázol be.
Komolyan felnőtt 50es férfiként azon hisztizel hogy nem posztol rólad Facebookon? Képzeld 16 éves kor után már nagyon gáz kiirni hogy" Józsika cejelmeeem te vagy a mindenem, imádlak naoooon <3"
Te magad írod hogy a lányod se rakott ki képet pedig szokott. Szerintem a lányod is megcsalt, már a feleséged főnöke az új apja.
Nagyon gyerekes vagy kérdező.
válasza:
válasza: válasza:Az nem lehet, hogy belefáradtak a téged való körülugrálásban? Olvasva soraidat eléggé igényled a figyelmet, ami azért túlzás, ennyire ömlengősen, oké szeretitek egymást, de én pl. rosszul lennék ha a férjem elvárná, hogy a facebookon is köszöntsem fel, meg a munkanaplóba szívecskézzem be azt szülinapját, ba@zki nem vagyunk tinik. :D
Amúgy nagyon szép, hogy benned él még a tűz, a szenvedély feléje, de azért 30 év alatt lehet, hogy nála ez az érzes fogyatkozott sőt neki megtetszhetett valaki, talán ez a főnöke felé lehetett valamiféle fellángolás szerű érzelem, de akkor sem biztos, hogy volt köztük valami, 50 évesen már nem pattog az ember, valami plátói szerelem ami lecseng idővel benne. Legyél türelmes!
válasza: válasza:#32, szerintem Te viselkedtél jól.
Ez a bekezdésed különösen megszívlelendő szerintem:
"Szóval úgy válaszolok, hogy átéltem amit te! De itt jön a különbség köztünk, hogy én nem akarom ezt tovább. Így nincs értelme. Szeret? Szeret! Hozzám jön haza? Igen! Velem akar megoregedni ? Igen! Jól vagyunk? Igen! Akkor minek mérgezzem a hülye gondolataimmal a jelenünket? Kit érdekel ha x éve volt egy megbotlása? Ő cipeli azt a terhet."
Én is ezt csináltam, amikor ilyen helyzet volt. Én tudtam, hogy megcsalt, nem is tagadta, azt is tudtam, hogy vastagon én is benne voltam a dologban, tehát tehettem róla, hogy odáig fajuljon a dolog, de elmúlt, rendeztük sorainkat és megyünk tovább. Ugyanezeket kérdeztem én is, magamtól is, és tőle is, hogy (ismét tőled idézek): "Szeret? Szeret! Hozzám jön haza? Igen! Velem akar megoregedni ? Igen! Jól vagyunk? Igen!"
Ennyi.
Persze, nem kötelező mindenkinek eltűrnie, elfogadnia, hogy ha ilyen törént, DE akkor lépni kell, VAGY tényleg elfelejteni, ha úgy volt megbocsájtani és többet nem foglalkozni ezzel. VAGY - ahogy írtam -, lépni, elválni és úgy továbbmenni.
De ezen ennyit és így cirkuszolni? Na, azt ne!
válasza:Kérdező!
Itt már nem az a lényeg, hogy fellángolt-e az asszony 2 évvel ezelőtt vki iránt, vagy tettlegesség is volt-e.
Nem az apró gyanús dolgok számítanak, amiket te napi szinten felemlegetsz magadnak.
Ezek már semmit nem számítanak!
Tudod mi számít? Hogy TE HOGY ÉLED MEG A JELENEDET!
s amint az ábra mutatja elég szarul. Itt rajtad, csak te magad tudsz segíteni. Ha megpróbálod elengedni a toxikus gondolataidat. Ha nem megy, akkor kezdj el egyedül terápiára, pszichológushoz járni. Adj esélyt magadnak újra a normális életre.
És ha osszeszedted magad onnantól látni fogod hogy ugyanazzal a tűzzel tudsz az asszony iránt lenni vagy jobb egyedül.
Ha visszatérsz önmagadhoz, (nem egy mérgező szardarab leszel mint most) lehet az asszonyba olyan tüzet, érzelmeket ébresztesz fel, mint még soha. Lehet hogy szerelmesebbek lesztek 50+osan, mint tinikorban. De ha nem lépsz túl ezen a sertettsegeden, GARANTÁLTAN LELÉP az asszony x év múlva. Jön vki akibe beleszeret. ÉS NEM, NEM Ő LESZ A HIBÁS, HANEM TE!! ezzel a hülye nyomorék hozzáállásoddal b@szod el!
Üdv, 32 voltam
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!