A harmadik féllel nem érez együtt senki?

Most arra a helyzetre gondolok, amikor tudta nélkül válik szeretővé, és így hazudnak neki.

Mindenhol csak azt olvasni, hogy “elveszíted a gyémántot, mert ócska kavicsokkal játszol”, meg “nem azzal csal meg aki jobb, hanem akivel könnyebb”, ilyenekkel van tele minden, mindenhol csak a megcsalt nő önbizalmát kell stuffolni, ráadásul maga a férfi is csak felé szokott mutatni megbánást.

Viszont ott van a szerető, aki mellé a kutya nem áll, dolgozza fel hogy csak egy ócska második volt, egy opció, egy használati kellék. Hazudtak neki, pedig ő odaadta magát, bizalmat adott és szerelmet. Senki nem kér tőle bocsánatot, sőt, még neki kell szégyellnie magát. Hatalmas erő kell, hogy legyintsen az egészre, és lépjen tovább TELJESEN EGYEDÜL, bocsánatkérés nélkül, majd bízzon meg a következőben meg a következőben.

Persze jön a feltételezés, hogy hülye volt, amiért nem vett észre semmit. De ez mindig CSAK a harmadik fél hibája, aki valószínűleg nem is ismeri annyira a férfit, de az a nő aki régebb óta ismeri, sokkal mélyebben, ő SOHA nincsen kérdőre vonva, hogy ő miért nem vette észre, hogy csalják? Ja mert őt igazán lehet sajnálni, mert az ő fájdalma nagyobb. És ki mondta, hogy az a másik nő aki a sok furcsaság ellenére próbált türelmet, megbecsülést adni, az nem színtiszta szeretettel szerelemmel, szándékkal tette? És mi van ha a szerető talán még jobban is szereti a férfit, mint maga az asszony?

Ilyenekre nincsen klisé “idézet” kitalálva? Erről senki nem ír dalt, senki nem forgat filmet? Persze hogy nem, mert ez a szerep arra való, hogy keményen de gyorsan tovább kell lépni, mert szégyen ha valaki ebben benne ragad. De hogy lelkileg mit él át az ilyen ember, az valamiért nagyon nagyon másodlagos, holott szerintem pszichológiailag az a legösszetettebb, a legfájdalmasabb, ha valóban voltak érzések. A feleség helyzete adott: megcsalta a férje, aki ezt szánja-bánja, helyre akarja hozni, a feleségnek ezt meg kell emésztenie, ráadásul hatalmas segítség hogy a férfi játssza a mártírt neki és ígérget fűt fát.

És ott a szerető, aki nyelje le hogy becsapták, minden szó és minden megmozdulás hamis volt, a férfi akivel eddig volt annak van egy elsőszámú nő az életében, ha bárhol kapcsolatot lát/szerelmes dalt, akkor nem arra gondol, hogy a ferfi iránta érzett valamit, hanem a nő iránt. Tőle akar gyereket, életet, ő pedig csak egy szórakozás volt. De érezze magát rosszul mert mindenki csak röhög rajta, hogy miért nem vette észre. Fogadja el hogy a feleség utálja pedig nem is ismeri, hogy a pár környezete akik látják hogy szétmentek, szintén elítéljék, fekete báránnyá válik akarata ellenére. Mikor egy bűne volt, hogy szeretett egy férfit. Aki persze ilyenkor az asszony mellé áll, a szeretőt ilyenkor el is felejti, holott neki is szerelmet hazudott.

Ezt a szemszöget miért nem látja soha senki?