Megcsalt a férjem. 11 éve vagyunk együtt, van egy 5 éves lányunk és várandós vagyok a második kislányunkkal. Megcsalt a kollégájával és lebuktak egyszer, megígérte hogy több ilyen nem lesz mégis folytatták. Mit tegyek?

En mindig a tenyekhez ragaszkodok, mert azok makacs dolgok.

1. a harmadik eselyt keri.

2. mar masodikat sem kellet volna adni neki. Szornyu kozhely es oriasi ostobasag, hogy mindenkinek jar masodik esely. Nem, nem jar.

3. lehet, hogy valamikor szeretett teged, de mar elmult.

Par konkluzio.

1. a buntudatod jogos, de nem azert, mert nem tettel meg mindent a csaladert. A buntudatod azert jogos mert hagytad magad masodszor is becsapni.

2. apa nelkul is fel lehet noni. Sokan nonek fel igy, akik meg apa mellett nottek fel, azok jelentos resze is azt vallja, hogy jobb lett volna apa nelkul.

3. ideakat kergetsz. Te az idilli csaladot vetitetted ra a ferjedre. Aminek o nemhogy nem felelt meg, de egyenesen romma torte. Sose kergess almokat, celjaid legyenek es keress hozza tarsat.

Ha jol emlekszem a hozzaszolasokra mindeki az azonnali szakitast javasolta, egy kivetelevel, aki kivarast javasolt egy kedvezobb helyzetre, es utana szakitani. Ezt ugye mar meg is tetted, csak a farkas megint kerlel, hogy csak az egyik labat had tegye be. Ha mar mesevilagban elsz, akkor legalabb erre emlekezz. Megvalami a vegere. Ha visszafogadod es hagyod tovabb rombolni az onbizalmad, szemelyiseged, az qrva sok penzbe fog kerulni, mert a pszichologus nem ingyen van. Ne valtsd apropenzre az onertekelesed, mert keserves lesz a sorsod utana. A legkapitalisabb hibat akkor tudod elkovetni, amikor tudod mit kell tenned es megis az ellenkezojet teszed. Ide mar nem erzo sziv kell, hanem hideg fej.

Engem itt valószínűleg le fognak pontozni, de azért leírom.

Apámnak is volt viszonya, nem is csak egyszeri alkalom. 50 év körüli kapuzárási meghülyülés következményeként. Ők anyámmal rendbe tudták hozni a házasságukat. Nagyon nehezen, de apámban volt annyi, hogy a házassága fontosabb volt. És azóta teljesen jó a kapcsolatuk.

A férjedet nem ismerem. Kérdés, hogy valahol mélyen belül érték-e neki a házasság. Nem a gyerek, mert a férfiak remekül elvannak hétvégi apukaként.

Az biztos, hogy te ezt a helyzetet egyedül nem fogod tudni megoldani. Kell a férjed szándéka. Nem az ígérgetései, hanem a felelősségvállalás.

Végigolvastam.

Kérdező, először is: fogadd együttérzésem, nagyon-nagyon sok erőt és kitartást kívánok! Tudom, ezek csak szavak, nem sokat érsz velük, de na... mérhetetlenül fájdalmas ez, hogy itt vagy várandósan, melletted egy ovis kicsi, jön a karácsony meg minden, és ezt kell átélned. Úgy sajnálom! :(

Szerintem a legfontosabb kérdés most, ebben a pillanatban az, hogy látod-e, hogyan tudod megoldani a gyakorlatban a mindennapokat. Van-e, lesz-e segítséged? Nem elsősorban anyagi, hanem fizikai, és nem heti vagy napi 1 órákra beugorva, hanem ennél azért több? Ha erre a válasz nem, akkor én ajánlanám figyelmedbe a 13-as hozzászólást. Nem tudom, miért kellett ennyire lepontozni, nagyon józan, két lábbal áll a földön.

Teljesen egyedül végigcsinálni egy gyermekágyas, aztán pici babás időszakot még akkor is kegyetlen, ha nincs mellette egy összezavarodott 5 éves, mert keveseknek dob könnyű, eszik-alszik-elvan babát a gép. De itt igenis jelen van az 5 éves a nehéz érzéseivel, és ha ne adj' Isten jön egy nyugtalan, folyton elégedetlen, sírós csecsemő, melletted pedig szinte soha nem lesz senki, mindent teljesen egyedül kell intézned, abba fizikailag is tönkremehetsz.

Az én anyám velem 4 éves koromban maradt úgy egyedül, hogy lényegében senkire nem számíthatott. Ekkor volt 26 éves. 32 éves korára, mikor összekerültek a jelenlegi élettársával, borzalmas állapotba került, a ciklusa is leállt, fizikailag is elfonnyadt, mint egy öregasszony, épp csak őszülni nem kezdett még. Mondanom sem kell, milyen ember, aki összeállt vele... De muszáj volt belemennie, mert akkorra már anyagilag is kilátástalan volt a helyzet. Pedig csak én voltam egyedül, 4 éves, amúgy egy egyszerűbb természetű kisgyerek...

Nyilván ha lesz aktív, gyakran "hadra fogható" segítséged, pl. egy jó egészségnek örvendő, nyugdíjas, a feladatot örömmel is vállaló nagyszülő, akkor tekintsd tárgytalannak a fentieket. Ellenkező esetben szerintem ne légy önmagad ellensége, ne szívasd meg magad még jobban, így is elég nagy a baj. Ilyen helyzetekben sosincs JÓ időzítés, de lehet JOBB, és ez nem mindegy.

"Az én anyám velem 4 éves koromban maradt úgy egyedül, hogy lényegében senkire nem számíthatott. Ekkor volt 26 éves. 32 éves korára, mikor összekerültek a jelenlegi élettársával, borzalmas állapotba került, a ciklusa is leállt, fizikailag is elfonnyadt, mint egy öregasszony, épp csak őszülni nem kezdett még. Mondanom sem kell, milyen ember, aki összeállt vele... De muszáj volt belemennie, mert akkorra már anyagilag is kilátástalan volt a helyzet. Pedig csak én voltam egyedül, 4 éves, amúgy egy egyszerűbb természetű kisgyerek..."

Hát, ne haragudj, de akkor édesanyád volt rettentően gyenge. Mások 2-3-4-5 gyerekkel maradnak egyedül és nem fonnyadnak el, hogy a te szavaiddal éljek. Közvetlen családomban is van, aki 5 gyerekkel maradt egyedül, ráadásul a két legkisebb gyerek iker csecsemő volt és nagyszülők nélkül is meg tudta ugrani a feladatot, mert erős és kitartó. Szépen nézne ki a világ, ha minden anya, aki egy gyerekkel marad egyedül, elfonnyadna és tönkremenne. Naponta történnek olyan balesetek, ahol 2-3 gyerekes anyák maradnak egyedül, mégis felállnak és kibírják, még ha marha nehezen is.

99% nem fogsz elválni a két gyerek miatt, szóval mi értelme a kérdésednek?

Nekem alap volna, hogy kidobnám és aznap beadnám a válást, te vszeg nyelsz majd, mert a gyerekek és pénzügyi nehézség.

Ha anyukád példájából kiindulva minden huszonéves (!) nő annyitól 'elfonnyadna' és teljesen leépülne testileg-lelkileg, hogy otthagyják, konkrét zombiapokalipszist tapasztalnánk a köztereken 🙄

Legyünk már életképesebbek pls, fel tudunk nevelni akár egyedül is gyerekeket, ha beüt a sz.r, ahogy az előttünk élő 916269537 generációnak is ment.

"Legyünk már életképesebbek pls,"

Az életképesség, mint olyan, vagy az arra való törekvés, nem mindenkinek adatik meg. A kérdezőnek sem. Jött, nyávogott egyet, mint itt sokan, aztán minden marad a régiben. Ez általános jelenség.