Halott férjem sírjához kijárkál a szeretője. Ti mit tennétek, elzavarnátok?

Most biztos úgy fog tűnni, mintha magam ellen beszélnék de ilyen stílusban mint amit a 71-es írt, soha nem gondoltam a másik nőre. Bosszantott persze de mint ahogy itt a válaszolók rámutattak a falu véleménye miatt szorongtam. Tudom, nevetséges de ez volt.

DE! Tisztában vagyok vele, hogy a házas éveink az utóbbi időben nem volt makulátlan. Lakótársak voltunk inkább és szülők. A gyerekeinkkel, házzal kapcsolatos dolgokat megbeszéltük, pár szót a munkáinkról és kb ennyi. Nem veszekedtünk de elidegenedtünk, nem is szexeltünk. És rájöttem, hogy én is hibáztam, elhanyagoltam mert inkább a karrieremre koncentráltam illetve minden másra. A férjem a jól megszokott személy volt otthon. Pedig tudom, hogy ő érzékenyebb, legkisebb volt mint én. Gondolom hiányzott neki a törődés a figyelem és a szeretet (meg persze a szex is). Így, hogy a vörös hajú nő ennyit kijár a sírhoz és nyilvánvalóan gyászolja, arra utal, hogy valóban közel kerültek egymáshoz lelkileg, talán megadta a férjemmel azt amit hiányolt. Én túl rideg voltam vele... amikor ezt nemrég így átgondoltam, eltűnt a dühöm maradéka is. Nem fogok összebarátkozni a nővel természetesen de a "rongy" kifejezést nem mondanám rá. Inkább rád, ha így tudsz csak beszélni és ha házas vagy figyelj oda magadra mert még járhatsz úgy mint én.

Félreírtam:

Érzékenyebb, LELKISEBB volt mint én.