Halott férjem sírjához kijárkál a szeretője. Ti mit tennétek, elzavarnátok?

#52 meg kell tanulni elengedni dolgokat, jól írod. De hogy van az, hogy a feleség folytsa el magában a szerető lelkivilága viszont legyen békénhagyva?

Lehet a szeretőnek is megkönnyebbülés lenne tisztázni a dolgokat. Ha most felkavaró is, hosszútávon könnyebb lenne a lelkének. Az elfolytás nem jó, az elengedést viszont meg kell tanulni. A kettő nem ugyanaz.

54-es: Irigylem azt, akinek ilyen a felfogása, mint neked. Jókat írsz szerintem, csak egyszerűen én nekem akkor sem mindegy, hogy volt-e szerető vagy nem. Én pl, ha megnézek egy jó filmet és a befejezése nyitott kérdés marad, akkor napokig nyomaszt. Sőt! SPOILER: A viharsziget a mai napig idegesít.

A kérdéseidre válaszolva: még nem voltunk házasok akkor, nem adtam semmilyen okot a megcsalásra, leszámítva egy kis túlsúlyt, amit együtt szedtünk fel (majd a szerető után adtunk le). Megbocsátottam neki, mert azt éreztem szeret, hozzámentem, szültem neki egy gyereket. Akkor meglepődtem a megcsaláson, most viszont nem lepődnék meg, ha megcsalna. Kicsi a gyerek még viszonylag és minden időm, energiám rámegy. A férjem háttérbeszorult. Egy időben, amikor újszülött volt a kicsi lelkiismeret furdalásom volt emiatt, de a férjem ahelyett, hogy beszélt volna az érzéseiről minden háztartásbeli hiányosságért elkezdett piszkálni (így fejezte ki szerintem a sértettségét), így teljesen ellökött magától. Már nem igazán piszkál, de lélekben van mit helyrehozni, mert úgy érzem falat húztam magam köré és valahogy sokszor le sem akarom bontani.

Én egyébként az özvegy-szerető beszélgetést nem látom ennyire fekete-fehéren. Ha a szerető olyan lenne szerintem már rég bekavart volna, akár a férjet manipulálva. Én lehet rosszul, de hiszem azt, hogy ebből a beszélgetésből nem feltétlenül sülne ki rossz, de a természetüktől függ. Én akkor a szeretőnek úgy adtam le nyitásnak az érzéseimet, mint egy nőtársamnak, nem a riválisomnak, nem támadtam őt. Hagytam, hogy beleérezze magát a helyzetembe és szépen megnyílt, megtudtam mindent amit akartam (a férjem mondjuk neki a létezésem is letagadta... na ezt gusztustalanabbnak tartottam, mint egy sima botlást). Ha a szeretővel ember módjára, nem szemrehányóan beszélnek és emberszámba veszik (még ha nehéz is), akkor valójában ő fogja a lehető legkellemetlenebbül érezni magát és szerintem tuti nem fog támadni, sőt inkább tisztelni fogja a feleséget, hogy emelt fővel, higgadtan kezelte a helyzetet. Nyilván nem kell puszipajtársnak lenni attól.