Elment Eb döntőt nézni, Össze karmolt háttal jött haza, terhes vagyok. Most mit csináljak? Többi lent.

Igen,ezen is gondolkodtam,tehát mindent jól átgondoltam,talán sokat is.

Most is azt írom,nem tudom mi tévő legyek.

Attól nem félek,hogy két gyerekkel nem kellenèk senkinek,én amolyan régi típusú nő vagyok,hogy igyekszem megjavítani,ami elromlott,de ez már elég komoly dolog. (próbálok fogalmazni, eléggé fáradt vagyok)

Írtam neki messengeren.

Ezt a választ kaptam

Én:Azért írom le,mert itthon már nem lenne kedvem se erről beszélni.

De,én is dolgozom,itthon,fogalmad sincs néha milyen kihívásokkal kell szembe néznem.

Elmehetnék én is valamerre néha,de nekem fontosabb az együtt töltött idő veletek,nem azt mondom,néha tényleg elmennék.

De ha vissza gondolok ,te hányszor léptél le egy héten, ahelyett hogy a gyerekkel lettél volna,vagy velünk,tudod,én se lennék ilyen mogorva,ha néha besegítenèl,oké hogy néha elmosogatsz,vagy elviszed X az oviba,de ez édes kevés ahhoz,amit én csinálok itthon.

Megértem hogy nehéz néha a napod, olyankor nem is várom el, hogy segíts,de én is sokszor fáradt vagyok,nehezen rosszul alszunk.

Te egy család apa vagy,azért nem kellene hetente 3-4x elmenned itthonról.Szinte a gyerekek rám számíthatnak,X gyerek is,így bele gondolva nagyon rosszul esik,mert szerettem volna még gyereket,de így nem,tehát nem szülnèk már neked.

Úgy érzem,leragadtál egy szinten.

Nekem nincs azzal bajom ha elmész,de mi is itt vagyunk...

A baj az,hogy mondanom kell,mert magadtól nem vinnéd el X gyereket játszótérre,vagy X babát sétálni.

Nekem ez jól esne,csak gondolj bele,állandóan velük vagyok.

Nem várom hogy megértsd.

Nem akarok én senkit sem bántani,téged sem,csak az a baj,hogy nem veszed észre magad.

Valahol úgy érzem,szét szakadok,de igyekszem helyt állni,veled is foglalkozni,de magamat se elhagyagolni.

Ő ezt a választ adta:

Tudod ez furcsa mert általában úgy gondolok magamra mint aki egy jó apa. De szerintem ez csak azért van mert nagyon szeretem a gyerekeinket. De most hogy olvasom amit írtál,sajnos azt kell mondanom hogy igazad van. Egy dolog szeretni őket és egész más törődni velük. Az utóbbi időben eléggé elkényelmesedtem és nem töltöttem annyi hasznos időt veletek mint kellett volna. Sajnos én egy olyan ember vagyok akinek néha kell egy kis fejmosás,hogy észrevegye magát és tudom hogy van neked elég bajod és dolgod ezen kívül is.

Sajnálom,hogy nem tudsz fèrjeddel kommunikálni.

Igen,bennem is sokszor kettős érzelmek kavarognak,azért is ilyen nehéz a helyzetem.

Szinte felemészt legbelül.

Mert tudok szeretni,nagyon is,de félek közel engedni magamhoz,hiszen olyan sok rosszat megéltem már életem során, elég fiatalon,de igyekeztem mindig nem kivetiteni rá.

Nem vagyok az a negatív ember,mint ahogy írtam is,mindig modolygok,nevetek,néha magamon is,mert olyan hülyeségeket tudok csinálni. 🙂(Főleg amióta 2 gyerekem van)

De úgy érzem, megérdemlem a boldog életet,ahol tényleg nyugodtan letehetem a terheim,ahol igazán bizhatok.

Nekem nem kell sok a boldogsághoz,hiszen az apróbb dolgoknak tudok igazán örülni.

Most arra gondoltam,bele vetem magam a tanulásban,nem lesz könnyű,de bár ezzel is lefoglalom magam.

Nem,nem homokba dugom a fejem,de ez nem jó nekem.

Lehet velem van a baj,hogy én gondolom túl a dolgokat.

Igazából nem tudom hogyan működik más embereknél a házasság.

Sokszor felteszem magamnak a kérdés,hogy mi a baj velem?

Vagy mit kellene másképp csinálnom?

Őszintén,este már nem volt kedvem erről beszélni,mivel igen nehéz napjai vannak kicsinek (jön a foga,mellette a nagy,és a házi munka)

Mindegy. Amúgy sem vagyok a szavak embere,meg nem szeretek vitázni, egyszerűen olyan idegesség fog el olyankor,hogy úgy érzem nyomban össze tudnék esni,másik pedig az,hogy nem tudom elhinni a szavait,és ez a legrosszabb.

Szeretném ezt a házasságot,szeretném a férjem,nekem így viszonylag jó minden, kivéve ez,hogy annyi árulkodó jel van,és nem tudom mit tegyek.