Miben több a házasság egy szimpla együttélésnél? (a papírt leszámítva)

"Biztosítékra annak van szüksége, aki bizonytalan.Annak van az elkötelezōdés ilyen formájú jelére szüksége, aki nem hisz, és nem bízik a partner érzelmeiben, mert ez egy megerōsítés.Megerōsíteni azt kell, ami gyenge, ez esetben a bizalom."

Mitől lennék biztos abban, hogy X férfi nem fog lelépni másnap egy nálam nagyobb mellű, jobb seggű nővel, ha ennek jelét sem adja azon kívül, hogy romantikusan hangoztatja, hogy mennyit jelentek neki és mennyire szeret? Miért bíznék úgy egy férfiban, mintha a férjem lenne ha ő annyira sem bízik bennem, hogy azt sem hiszi el, hogy nem azért szeretnék a felsége lenni, hogy lehúzzam anyagilag? Szép dolog, ha valaki teljes mértékben meg tud bízni valakiben bármiféle biztosíték nélkül, de szerintem ez olyan 16-18 éves korig reális, pár nagyobb tinédzserkori pofáraesés után mindenki megtanulja, hogy csak saját magában és esetleg a Jóistenben érdemes ennyire megbízni.

Jelenleg a házasság az egész világon a legmagasabb szintű elköteleződést jelenti két ember(általában ffi és nő) között.

Ezt a társadalom elismeri, preferálja, méltányolja és hát mondjuk ki jutalmazza is többféle módon.

Bármilyen jogi vagy gazdasági probléma esetén a házastárs egyértelmű helyzetben van, míg az élettárs, szerető, "pár" stb, mindig kétes státusz.

Kedves 13-as válaszoló!

Nem kell biztosnak lenned benne, mert nem is lehetséges, a bizalom sosem a jövő biztos ismerete(hisz az lehetetlen), és ezt fontos realizálni, ugyanis a jövő mindig bizonytalan, és ha ezt a tényt elfogadod, akkor tudod elengedni a félelmet, és a jelenre koncentrálni, megélni azt.A jelenben kell biztosnak lenned, hogy amit ebben az időpillanatban érzel az igazi szeretet.Ha ezt nem tudod megélni akkor a valóság az, hogy a félelem irányítja az életedet, és nem te.

A bizalom a jelen elfogadása, nem a jövő ismerete.

Ami neked biztosíték, az illúzió csak, mert attól, hogy elvett feleségül, és a férjed, ugyanúgy otthagyhat egy nálad "nagyobb mellű, jobb seggű" nőért.Tehát valójában házasság semmire nem biztosíték, és nem is kell annak lennie, mert nem ez az eredeti funkciója, soha nem is ez volt!

A házasság akkor működik optimálisan, ha az eredetileg stabil érzelmekhez ad hozzá.

Ha nem így történik, akkor a félelmeidet továbbviszed a házasságodba.

Nem véletlenül írtam a lakatlan szigetes példát, ha csak azért kell a házasság, hogy ne félj, akkor az nem igazi szeretet.

"szerintem ez olyan 16-18 éves korig reális, pár nagyobb tinédzserkori pofáraesés után mindenki megtanulja, hogy csak saját magában és esetleg a Jóistenben érdemes ennyire megbízni."

A bizalomnak nincs mértéke, vagy bízol valakiben, vagy nem, mert ha kételkedsz, akkor már nem bízol, valójában nincs olyan, hogy "ennyire".Viszont kötelességed megvizsgálni a magad érdekében, hogy kiben bízol meg!Szükség van az egészséges értékítéletre, hogy eldöntsd, megbízhatsz-e az adott személyben, vagy sem.Célszerű felismerni, hogy a tinédzserkori rossz tapasztalatok valódi oka a működő értékítélet hiánya volt, hiszen a tény az, hogy te voltál, aki rosszul választotta meg a bizalmasát, nem pedig az, hogy minden ember megbízhatatlan.

Semmivel se több vagy kevesebb egyik a másiknál. A kölcsönös szeretet, tisztelet, hűség, boldogság nem ezen múlik.

De ha a papír oldalát nézzük, akkor a házasság az vagyonközösséget is jelent, azaz a házasság alatt szerzett vagyon fele-fele, kivéve ha házassági vagyonjogi szerződésben nem rendelkeztek róla másképpen.

Én házasságkötés előtt és után is ugyanúgy szerettem a feleségem, ugyanannyira voltam elkötelezett holtomiglan-holtodiglan. Neki fontos volt valamiért a papír, hát legyen, nekem nem volt ellenemre, összeházasodtunk, gyereket vállaltunk. És éltünk boldogan, amíg ... Amíg ő minden papír ellenére félrelépett, évekig tartó viszonyt folytatott, végül amikor kiderült, hosszú huzavona után a szeretőt választotta, aztán jön a válás. Ha nem lett volna papír, nem kellene most bíróságra járkálni. Szerencsére a vagyonjogi szerződés leegyszerűsíti a válás folyamatát.

Voltam házas, nős...

Az a baj sokan a papírtól valami automatikus garanciát várnak arra hogy ettől jó/jobb lesz a kapcsolat. El kell keserítselek, nem lesz, sőtt a gyakorlat azt mutatja csak roszabb lesz...

Elég sokat tud segíteni hivatalos ügyintézésnél, orvosnál, stb.

+ Más a feeling.

Nagy a különbség a 2 között, bármennyire is hitegetik magukat egyesek, hogy ugyanaz a 2.

A házasság több, méghozzá sokkal több.

A házasság egyértelmű.

Megváltoznak a rokoni kapcsolatok. Ha a testvérem férjhez megy, lesz egy sógorom, addig nem az, bármennyit is élhetnek együtt.

Másképp viszonyul a két család egymáshoz, hiszen onnantól kezdve van közük a másik családhoz.

A házasság nem egy papír. Ha tűzbe dobod az anyakönyvi kivonatot, az nem jelenti azt, hogy nem vagy házas. A házasság egy tény. Számos perspektívája van: jogi, fizikai, lelki, szociológiai, stb. A jó házasság nagyon sokat nyújt a házasfeleknek.

A papírról még annyit, hogy a munkaszerződés is csak egy papír, mégis fontos, mindenki érzékeli, hogy mennyivel kiszolgáltatottabb az, aki feketén dolgozik. Hiszen nincsenek jogai.

Az élettársi kapcsolatból bárki bármikor kilép egy pillanat alatt. A munkatársaim, a szomszédaim körében ezt látom, ez a helyzet.

A házasságnál van egy közös elhatározás, hogy a másikkal akarok maradni, és ennek a kinyilvánítása. Az élettársi kapcsolatnál ez hiányzik.

Jogi szempontból rengeteg hátrány éri az élettársakat, pl. nem örökölnek a másik, után. Egymás cégéhez semmi közük, nem magától értetődő, hogy a gyermekük közös, akkor sem , ha tényleg az.

Egyszerűen más a családi állapotuk.

Még akkor is érdemes házasodni, ha benne van a pakliban az esetleges válás. Aki az esélyt sem adja meg a kapcsolat ezen szintjének, az sohasem fogja megtapasztalni, hogy milyen a boldog házasság.