A nők miért erőltetik annyira az eljegyzést, házasságot?

"apuci nehezen megkeresett vagyonának jó nagy része is repül velük"

Te drága, csak az általad említett másfél év szerzeménye a közös. És honnan veszed, hogy a feleség nem dolgozik és keres tübbet vagyx annyit, mint a férje?

Annyi szerecséntlen van itt, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük, és az ilyen szövegeket a 200 alatt keresők irják leginkább, féltik a kis semmi pénzüket.

Megosztó vélemény, de szerintem ez a leánykérés-házasság dolog rohadtul kimehetne már a divatból, hagyományok ide vagy oda.

Nem tudom, hogy TÉNYLEG erőltetik-e ezt a nők a való életben, vagy csak egy sztereotípia az egész, viszont azt el tudom képzelni, hogy egy idő után frusztráló az egész. Ugye csak leánykérés van, "legénykérés" nincs, vagy ha egy nő mégis meg mer ezzel próbálkozni, akkor ott gondolom vége is a kapcsolatnak, szóval gyakorlatilag abszolút tehetetlenek vagyunk ezen a téren és ez a tehetetlenség érzés elég sz@rul tud esni sokaknak. Nyilván egy normális kapcsolatban először beszélgetnek a házasság témáról, mielőtt a férfi felteszi a nagy kérdést, de ez nem változtat a tényen, hogy a férfinek van csak joga lépni. Ebben a helyzetben nem túl meglepő, ha a nő egy idő után bizonytalanná válik a kapcsolatot illetően, hiszen ha minden rendben menne, akkor miért nem akarja a pasi hivatalossá tenni a kapcsolatot? Lehet, hogy mégis komolytalan, és csak egymás idejét vesztegetik? Aztán meg már az is idegesítő nyomulásnak számít sokaknak a nő részéről, hogy annyi beleszólást akarnak a saját kapcsolatukba, hogy egyáltalán felvessék a házasság lehetőségét.

Manapság tényleg többet árt ez az egész elavult intézmény, mint amennyit használ...

Státusz , meg a tudat miatt, h ők értékesek, meg fontosak, meg komolyak.

Jó, mondjuk van aki gyereket meg házat szeretne ami önmegvalósítás.

"Kéne kötni egy szerződést, ami a jogi hátteret biztosítja, a többit pedig hagyni a fenébe"

A HÁZASSÁG most lényegében ennyi. Az, hogy valaki puccos ruhát vesz, meg nagyot bulizik utána, meg tökhintóval megy a templomba, az az ő dolguk, ha államilag betiltanák az ilyen esküvőket, akkor megcsinálnák egy évfordulón, vagy egy random napon ugyanezt a műsort.

Mondjuk azzal együtt, hogy engem nem vonz az ekkora felhajtás (az álomesküvőm egy kb 10 fő jelenlétében tartott egyszerű szertartás, utána pedig egy kerti sütögetés), de ha valakinek ez tetszik, szerintem csinálja nyugodtan.

Templomi esküvője meg elvileg úgyis csak annak lehet, aki meg van keresztelve, fizetett az egyháznak, meg csinált mindenféle rituálét amiknek nem tudom a nevét, mert én csak filmben láttam templomot :D

Azt meg nem tudom, másoknál hogy működik, mi kb fél év kapcsolat után már beszéltünk a házasságról.. nem úgy nyilván, hogy "na akkor májusban esküvő, és ilyen meg olyan ruhám lesz", hanem úgy általában, melyikünk hogy képzeli el a dolgot, kell-e házasság, mikor, stb, így egyenlő arányban szóltunk bele a dologba, nagyjából hasonló elképzelésünk volt az idejéről is, abszolút nem éreztem úgy, hogy nekem nincs jogom dönteni, vagy lépni.

Jól írod. SZERINTED felesleges formalitás. Vannak olyanok, akik szerint meg nem. Ezen mit nem lehet megérteni?

Egy férfira nem lehet ráerőltetni a házasságot, ha nem akarja. Vagy akarja és feleségül veszi a nőt, vagy hallgatja a nyaggatást, vagy otthagyja a fenébe azt a hisztis libát aki erőszakoskodik. Amelyik papucs, és akarata ellenére belemegy, az meg meg is érdemli a sorsát, és ne panaszkodjon.

Én soha nem erőltettem semmit. Nem is akartam volna, hogy olyan férfi vegyen el, aki nem akarja ezt, nem hisz a házasságban, nem fontos neki, ellenzi stb stb. Számomra egy ilyen férfi nem társ, és nem lett volna hosszúéletű a kapcsolat se, ha kiderül, hogy nem házasságpárti. Szakítottam volna és kész. Egyszerűen azért, mert nem vagyunk egymáshoz valók.

Nálam ez elvi kérdés. Nem akartam valaki barátnője, csaja lenni egész életemben. Azt akartam, hogy a törvény előtt is egymás hozzátartozói legyünk, hogy hivatalos legyen a kapcsolatunk. Felvenni a nevét, karikagyűrűt..ilyenek. Ez nem arról szól, hogy a házasságtól majd boldog lesz a kapcsolat. Ha eleve nem az, pláne nem akartam volna házasságot, de olyannal kapcsolatot sem, akivel nem vagyok boldog.

Ha viszont minden rendben van, boldogok vagyunk, együtt tervezzük leélni az életünket, akkor igenis én házasságban akartam élni, megtapasztalni milyen, legalább egyszer életem során. És csak olyan férfival, akivel minden más mellett ami fontos nekünk, ebben is egyetértünk, és neki is fontos a házasság. Igen, vannak ilyen férfiak is! Gyereket pedig soha nem szültem volna a pasimnak, csak a férjemnek. Számomra megalázó lett volna bizonygatni külön papírral, hogy igen, ő az apja.

Ha csak az lett volna a lényeg, hogy mindenáron férjhez menjek, hozzámentem volna az első pasihoz aki megkért, de nem tettem, mert a lelkem mélyén tudtam, hogy nem ő az igazi, és vége lesz a kapcsolatnak. Fél évre rá el is hagytam. Addig még próbáltam megmenteni, megjavítani a kapcsolatot, de ugye ehhez 1 ember kevés. A végére pedig már elvette a maradék kedvemet is.

Az a kapcsolat soha nem lesz teljes, ahol ebben a felek nem értenek egyet. Aki akarja a házasságot abban tüske fog maradni, ismerek ilyeneket. Van aki egy kifejezetten rosszindulatú, megsavanyodott ember lett, irigy azokra a nőkre, akiket megtisztel a férfi azzal, hogy elveszi feleségül és felvállalja törvényesen is, és van aki csak sokat sír amikor egyedül van, de a párjának már nem panaszkodik.

Én úgy vagyok ezzel, hogy nem szabad megalkudni. Olyan társat kell választani akivel amellett, hogy összepasszoltok minden téren, egyetértetek ebben a kérdésben is. Ha ez az, hogy nem akartok házasodni, hanem barát-barátnő kapcsolatot, és mellé együtt éldegéltek, plusz összehoztok pár zabigyereket, akkor az. Ha pedig házasságot szeretnétek és még gyerekeket is, akkor az.

Szerintem mindenkinek magához való párt kellene keresnie. Ennyi a titok. Nem erőszakoskodni, kizsarolni a lánykérést, és nem a másik féllel kicseszni, húzni az idejét, sunnyogni, mellébeszélni, hogy majd majd majd lesz házasság (de soha nem is akarta valójában). Sok pasi csinálja ezt. Nem egyenesek, hanem hitegetik a párjukat, és ÉVEK után esetleg méltóztatnak közölni, hogy ők nem akarnak házasodni. Ez az amit meg én nem értek, hogy miért nem képesek őszinték lenni már az elején. Nekik is időpocsékolás egy olyan kapcsolat ami emiatt szakítással végződik, és nem tervezhetnek hosszútávon. Igaz, az a nő is buta, aki nem veszi észre, ha csak az idejét húzzák, és évekig vár a nagy semmire.

Egyébként, több olyan férfit is ismerek, akik nagy házasságellenesek voltak a korábbi párjaik mellett. Minden esetben 5-8 évig voltak a lányokkal, akiket így-úgy szerettek és velük akarták leélni az életüket, de nekik a házasság csak papír. Nos, csak addig volt az, amíg meg nem találták azt a nőt, akivel valóban élni akartak. Kivétel nélkül mindegyik miután váltott, 2-3 éven belül feleségül vette az új párját. Ennyit a korábbi nagy szerelmükről...

Nyilván el lehet válni, se a házasság se a gyerekvállalás se az élettársi kapcsolat nem garancia semmire. Mindegyik típusú kapcsolat csak annyi, amennyit beletesztek. Se több, se kevesebb.

#27

Miért, egy nő nem kereshet többet? De, simán, és akkor ugyebár ő tesz bele többet a közös vagyonba, ami feleződik, innentől marhaság azt állítani, hogy "csak" jól jöhet ki a dologból a nő :)

Ha a pasi éli világát, a nő meg otthon neveli a közös gyermeket, akkor forduljon fel, és válás esetén kerüljön az utcára 0 forinttal? Vagy hogy gondolod? Neki tényleg SEMMI nem jár azért, mert otthon csinált minden munkát, meg nevelte a porontyot? Nézd meg, mennyi az órabére egy jó házvezetőnek/takarítónak, meg egy jó bébiszitternek, és számold ki, milyen gazdasági értéke van egy nőnek, aki otthon van a kisgyerekkel :)

Mióta talál új párt könnyebben egy (valószínűleg 30 fölötti) elvált, gyerekes anyuka, mint egy ugyanilyen korú pasi, aki potenciálisan nem maga neveli a gyerekét, nem változott a teste a szülés miatt, és nem bélyegzi "öregnek" a legtöbb ellenkező nemű (sőt, sokan még vonzóbbnak is látják, mint a fiatalabb pasikat)?

Ha elválnak, és van gyerek, akkor nézd már meg, kinek könnyebb: a pasinak, akinek a te logikád szerint van egy csomó pénze mert sokat keres, és utal (vagy nem) egy nevetséges összeget "gyerektartás" gyanánt, vagy a nőnek, aki kiesett x évre a munkából, kevesebb pénze van, ott van(nak) nála a gyerek(ek), stb....

Én láttam már pár válást, a férfiak utána vígan éldegéltek, a nők meg alig bírtak egyről a kettőre lépni, egyszerre két helyen kellett dolgozniuk, stb..

Pontosan úgy van ahogy a 28-as írja. Egy gyerekkel mindig a nőnek nehezebb új párt találni. A pasik életében nincs állandóan jelen a gyerekük, max látogatják, elviszik 1-2 napra, fizetnek gyerektartást (a normálisabbak).

De ismerek olyat is aki konkrétan külföldre menekült a gyerektartás kifizetése elől az új nőcskével és fekete munkákat vállal. Az anyuka azóta sem tudja hol van, és egyedül gondoskodik a 2 gyerekről. Párja nincs.