El tudnád fogadni, ha a párodnak már lenne (lennének) gyereke (i) és nem ez lenne az első házassága?

A hézasség témával nem lenne probléma, a gyerekkel annál inkább.

Nem szeretnék sajátot sem, másét nevelni meg mégúgy nem... ám, épp ezért nem választanék gyerekes ffit.

Mondjuk nekem szr tapasztalataim vannak, mert apa új kedvese masszívan utált, és a hat év közös élet alatt teljesen tönkretett (mert apa ugye szerelmes volt, és nem értette... igaz, máig nem érti... mi volt a bajunk egymással).

Úgyhogy most a 3. pszichológushoz járok, hogy próbáljon helyre tenni, a munkában sikertelen vagyok, szorongok, önbizalmam semmi, néha élni sincs kedvem emiatt.

Mivel nem akarok senkit sem tönkre tenni, ezért hagyjuk. :)

"ha a párodnak már lenne (lennének) gyereke (i) "

Nem. Az okok:

- nem feltétlenül akarok gyereket, de ha akarok is, az csak a sajátom lehetne

- én legyek az első, akivel átéli a gyerekvállalás élményét.

"és nem ez lenne az első házassága?"

Ezt sem, max akkor ha én is elvált lennék. Az ok itt is az, hogy én legyek az első neki ebből a szempontból.

Az ilyen nők max alkalmi kapcsolatra lennének jók, kurogatni egy ideig, de akkor nem is nevezném "páromnak", ahogy a kérdésben volt.

A gyerekét viszont nevelje az, aki megcsinálta.

Nem,mert még fiatal vagyok ahhoz,hogy más gyerekét pesztráljam.Ha születne közös gyerekünk,nem lenne úgy oda érte,mert neki már van 1-2,rosszabb esetben több és neki ez nem nagy durranás.30-40 éves korom után ráérek.

22/N

El tudnám fogadni, de csak abban az esetben, ha a volt feleségével normális, ha nem is felhőtlen, de alapvetően együttműködő kapcsolata lenne a gyermeknevelés tekintetében, érzelmileg feldolgozták volna a szakítást, és nem azt látnám, hogy belecsúsztak abba a súlyos hibába, amibe sajnos nagyon sok pár a környezetemben, hogy a gyerekeket eszközként használják az egymás elleni manipulatív érzelmi játszmáikban, és/vagy alapvetően elszúrják azzal a nevelésüket, hogy azzal akarnak a gyerekek felé kompenzálni a széthullott család miatt, vagy a saját oldalukra állítani őket a volt házastársukkal szemben, hogy ajándékokkal halmozzák el, illetve minden más téren agyonkényeztetik őket, sokszor nem szabnak nekik egészséges, ésszerű határokat, korlátokat, és emiatt úgy nőnek fel, úgy szocializálódnak, hogy az a természetes nekik, hogy mindenki körbeugrálja őket, mindig az ő igényeik az elsődlegesek, követelőzőek lesznek ahelyett, hogy értékelni tudnák, amijük van, és egészséges mértékig sem kell megtanulniuk alkalmazkodni másokhoz. (Amit persze nem csak az apukájuk/anyukájuk új partnerének nem könnyű kezelnie, de ami miatt felnőve előbb utóbb szívni fognak az életben, amikor azzal szembesülnek, hogy a családi burokból kikerülve a világ nem körülöttük forog, és fájdalmas leckék árán kell megtanulniuk, hogy a kiskirálylány / kiskirályfi életérzés eddig tartott.)

A saját ismeretségi körömben láttam kifejezetten jó példákat is, meg elborzasztó példákat is, ami a szülők válás utáni kapcsolatát, illetve gyermeknevelését illeti, szóval az, hogy el tudnék-e fogadni, tudnék-e szeretni egy férfit a gyerekeivel együtt, az azon múlna, hogy vele ilyen szempontból mi lenne a helyzet.

Menekülj amíg tudsz!

Az ilyen pasi nem akar nősülni, és az életben nem akarja levakarni magáról azt a kis porontyot, amit a volt nő alá gyártott.

Tőled meg elvárják hogy nyald ki a seggét, a kölök meg visít állandóan.... Borzalmasak.

Amig fiatal voltam abszolult nem volt a valasz

aztan ozvegy lettem es valasz igen hiszen nekem is van gyerekem

LETT IS EGY SZEP NAGY CSALAD