Meddig tatható fenn a monogámia?

Ha lenne valakije, akkor nem lenne kedve fogyni, meg szőrteleníteni? Ha valaki szeretőt tart, az biztos nem fogja egyre jobban elhanyagolni a külsejét.

Szerintem valami más lelki gebasz lesz itt.

De egy férfinak miért kéne szőrtelenítenie? :)

Legalábbis én azt gondoltam, hogy a kérdező a nő, mivel írja, hogy ő ringó szilva. Férfire meg nem szokták mondani, hogy ringó.

Kedves Kérdező:

1. A szilva az ringló (van benne egy 'l' betű is), de ez csak széljegy.

2. A házasság nem egy automata kocsi, hanem egy lábbal hajtott közlekedési eszköz. Magyarul: a baj ott kezdődik, ha azon sápítounk, hogy jaj, hová fog engem vinni ez a kocsi 5 év múlva, meg miért nem megy? A kocsi oda megy, ahová Ti hajtjátok, tessék tudomásul venni. Ha a félrelépésen gondolkodsz, akkor Veled van gond, amit orvosolni kell. Ha a párod nem szeret már annyira (és bocsi, de a problémák, amiket említettél, azért még nem válóokok!), akkor őt kell orvosolni, de mindezt csak ketten tudjátok. Nem beletörődni kell a dolgokba, hanem tenni a rossz ellen és tenni a jót. Addig, amíg nem változik meg a helyzet. Bezséljetek és addig ne nyugodjatok meg, amíg nincs mindkettőtök problémája orvosolva. Pláne ha gyerek van. Ne a töketlen szülők mintáját lássák, akik csak ülnek a kocsiban anélkül, hoyg rájönnének, hoyg az nekik kell hajtani, hanem a tettrekész szülőket, akik megbírkóznak a problémával. Sok sikert!

Hát, egy férfi is szőrtelenítheti az intim részeit, még ha mindenhol nem is. :-)

Kérdező, meg szoktátok beszélni a problémákat? Nem érte valami nagyobb csapás, amitől megváltozott? Pl. munkahelyi leépítés, betegség... stb.?

Nekem egyik nagynéném férje járt úgy, hogy nem tudta feldolgozni a munkahelyi nehézségeket (azt hiszem, valami olyan átalakítás történt, ami őt hátrányosan érintette), és az addig rendes férj és családapa elkezdett inni és agresszívvé vált, aztán el is váltak (ma már egyikük sem él, a gyerekeik egyébként megszenvedték pszichésen azt a nehéz időszakot, konkrétan az egyikük orvosi eset, de a másik, aki kevésbé sérült, szintén nem 100%-os, de ő legalább dolgozni tud).

14 "kérdező: elmegyek szexuálpszichológushoz"

Szerintem ez jó gondolat.

Lehet itt valami elakadás, kényszeres érzés emögött a szokásos 40 év körüli elhülyülés mellett, szebben mondva: életközép-válság mellett..

Mert ma úgy szocializálódnak az emberek, hogy a tudomány mindent megold, azt is, hogy örökké fiatalon éljünk. Azután jön a felismerés: ez nincs így, a tudomány leginkább a hadiiparnak dolgozik a keze alá,

és bizony egyszer mindent, MINDENT ÉS MINDENKIT itt kell hagynunk. Szeretteinket is.

Talán az életutunk nyoma, a lábnyomunk sejlik még egy ideig.

Mit tettem? Mennyire tudtam szeretni?

Szerintem ebben a helyzetben a félrelépés nem oldana meg semmit, attól még otthon nem lenne jobb a légkör, nem lennének közös programok, stb. Lehet csak én vagyok így, de nem szeretnék egy vegetáló pár mellett élni. Ha szeretem megpróbálnék változtatni, megbeszélni a problémákat, na most, ha ő nem partner ebben, akkor meg én bizony lelépnék. Egy életünk van, nem szeretném boldogtalanul tölteni, az meg, hogy a következő jobb lesz-e a te választásodon múlik.

Egyébként csak úgy mellékesen a párod nem depressziós?

Lehet, hogy az új munkakör nagyobb felelősséggel jár, meg nagyobb stresszel. Meg itt a baba is.

Át kellene ezt beszélni. Lehet, hogy csak idő kell neki, hogy átálljon az új élethelyzetre.

Nem rögtön azzal kezdeni, hogy kevés a szex. Esetleg később, ha már nem olyan kicsi a gyerek és tudtok kicsit kimozdulni, egy kis szabadságot adni magatoknak, az jót tehet.