Szerintetek mennyi esélye van férjhez menni egy önállótlan lánynak?

19:51-es válaszolónak üzenem.Nem az a válaszom hogy mosson,takarítson,főzzön,pakoljon,hanem én elmesélem a mi hétköznapjainkat.Vagyis vázolom azt,hogy számomra ha a házasság intézményéről beszélünk...először is nagyon fontos hogy 2 megfelelő ember kerüljön össze(hasonló mentalitás,érdeklődésű kör,ne legyen a 2 embernek teljesen ellentétes nézőpontjaik,azaz egyezzen meg nagyjából az érdeklődési körük)ha mindez megvan,akkor számomra,még egyszer írom SZÁMOMRA fontos a házasság előtti együttélés,mert SAJÁT TAPASZTALAT,hogy lakva ismeri ki az ember a másikat,azaz mielőtt megveszek egy cipőt fel akarom próbálni.A barátnőm keresztény szemléletű és szerinte nem kell együtt élni házasság előtt.Ez az ő döntése,valakinél működik ez; nekem viszont fontos az együttélés,mert tudni akarom hogy az illető akivel összekötöm az életem milyen a hétköznapokban.Aztán ezek után jönnek a hétköznapok..vannak férfiak akiknek egyáltalán nem fontos hogy egy nő tud főzni vagy sem,vannak akiknek fontos(nyilván a férjemnek fontos és ezt el szoktam neki mondani s úgy gondolom ez nem bűn ha elmondom,hiszen kérdez,én pedig a kérdésre válaszolok).Szóval burkoltan ha a témát felhozza én azt szoktam mondani hogy fontos hogy a 2 ember ismerje egymást,meg legyen a szimpátia,legyenek közös elképzelések,nagyjából közös érdeklődésük legyen(azaz 1 hajóban evezzenek),tartsanak össze és a háztartásbeli kérdésekben is egyezzenek meg.Nekem is van ismerősöm aki pl. eltartott,nem kell főznie stb. viszont ott a férfi előteremti az anyagiakat ahhoz az élethez,de nyilván nem mindenkinek adatik mindez meg.Én csak azt mondom hogy a MI házasságunkban fontos szerepe van annak hogy a házban lévő munkákat megcsinálom.Ez persze nem jelenti azt hogy mindenkinél így van.Viszont a barátnőm kategorikusan kijelentette,hogy ő nagyon szeretne férjhez menni,babát vállalni,de önállóságot ne kérjen tőle senki.Anyukája sokat veszekedik vele ami miatt nem csinál otthon semmit,viszont neki olyan férfi kell aki vagy elviszi anyukájától és külön élhetnek kettesben vagy olyan aki odaköltözik hozzájuk.A lényeg hogy elfogadja úgy ahogy van,ne legyenek elvárásai és a karrierjét is tudja építeni.Én pedig sok szerencsét kívánok neki hogy ez sikerüljön. Jah,még hozzáteszem,hogy a fiútól többször kérdezgeti hogy akkor mikor szándékozik őt elvenni feleségül..

háromnegyed éve tart a dolog és kb 7-8x találkoztak.A barátnőm odáig van érte(nagyon tetszik neki mint férfi),de fogalma sincs hányadán állnak.Hetente 2-3x beszlnek telefonon,sokszor hívja a fiút vagy ír neki sms-t,de a fiú nem válaszol vagy csak napok múlva.A baj(a) az,hogy a fiú konkrétan nem mondja meg hogy mi a szándéka vele,szerencsétlen lány meg férjhez akar menni,mert ketyeg a biológiai óra.Aztán engem mint házast mindig megtalál és teszi fel a kérdéseket hogy szerinted???...stb.stb.Én meg mi a fenét mondhatnék,hiszen amikor nálunk voltak januárban abszolút nem úgy tűntek mint egy szerelmes pár,nem is ültek egymás mellett.Kitérő válaszokat adok,mert megbántani sem szeretném.Azaz,ha elmondanám neki hogy szerintem önállótlan vagy és ez a fajta önállótlanság nem elég a házassághoz( 23 évesen még anyukája késztette elő reggel a ruháját és a bugyiját hogy mit vegyen fel)nagyon megsértődne,ha meg azt mondom hogy biztosan lesz esküvőd ezzel a fiúval és aztán mégsem,akkor megint szemét vagyok mert hitegetem...úgyhogy könnyű azt mondani nekem hogy ne avatkozzak bele az életébe(nem avatkozom egyébként bele),de nagyon nehéz az arany középutat megtalálni.Azt elmondtam neki hogy szerintem túl önállótlan a házassághoz,mert az igazság az hogy SEMMIT nem csinál,egy virslit nem tud magának megfőzni.Soha nem gyújtotta be a gázt a tűzhelyen és semmit nem segít otthon az anyukájának.Szóval a személyes véleményem az hogy egy ember alapvetően magáról tudjon gondoskodni és ha ez megvan,akkor törekedjen a másik félről való gondoskodásról(mert házasságban így vagy úgy gondoskodni kell valamilyen szinten a férjről,hiszen már nem egyedül élünk a kis világunkban).Persze ez a saját véleményem és tényleg szívből kívánom,hogy találja meg álmai férfiját aki mindent megcsinál helyette.Biztos van ilyen férfi.

Hogy az anyukája miért hagyta hogy a fejére nőjön?Hmm,ez nagy kérdés.A lány 3 éves volt amikor apukája meghalt,de már 1 éves korában tönkrement a házasság,de nem váltak el a szülők,mert az bűn a katolicizmusban.Szóval anyuka az akkor 1 éves kislánnyal visszaköltözött a szülőkhöz(nagyszülőkhöz) és együtt nevelték a kicsi lányt.Nyilván anyukája mindent meg akart neki adni és a túlzott majomszeretet és kiszolgálásnak ez lett az eredménye.Egyébként anyuka sem tudott főzni,mert mindent megcsinált a nagyi és a nagyimama halála után tanult meg az anyuka főzni 43 évesen.Az anyuka fél az egyedülléttől és valószínűleg tudat alatt vagy tudatosan is magához nevelte a lányt hogy mindig ott legyen vele.Hogy ebbe mennyire fér bele egy férfi(jelen esetben egy vő)azt nem tudom.Anyukának sem volt férfi az életében(szexuálisan)mióta a férj meghalt.Valószínűleg innen (is) az a nagy templomba járás,szigorú erkölcsösség.

Anyukája pedagógus.Hát ez jó kérdés hogy avlakit hogy lehet ennyire elszúrni?Van ebbe szülői hatás is,meg a lány személysisége is.Mindenesetre a lányt csak a zene,azon belül az egyházzene,népénekek,gregorián érdekli,továbbá kórusban éneklés,templomban orgonálás,éneklés és nagyjából ennyi.Ha anyukája megkéri hogy legalább seperjen össze, akkor az a válasz hogy ő nem ér rá,mert énekelnie kell.