Miért megyünk férjhez, miért nőssülünk meg, ha mindennek ellent tudunk állni, csak a legkisebb kisértésnek sem?

HAz elsővel értek egyet aki enged a kísértesnek, az gyege jellem,megbizhatatlan ember.

Akik ilyenek, azoknak nem csak házasság, hanem monogám kapcsolat sem kellene.

Hiszen a megcsalás nemcsak törvényesített kapcsolatban megcsalás, hanem a "sima" párkapcsolatban is.

Aki enged a kísértésnek az vagy nem szereti a párját, vagy enm való monogám kapcsolatra.

Ha én egyszer eldöntöm, higy valakivel le akarom élni az életem( házasságban ezért igazan elítélendő a félrelépés, mert nem csak sodródott a kapcsolatban az ember, hanem hozott egy döntést)

És boldog is vagyok, akkor a kősértésnek csak ugyanugy egy döntésbe kerül ellenállni.

Tapasztalat..

Volt már jő pár kísértésem, és úgymond lehetőségem. Volt, hogy oylan szimpatikus, jóképű emberrel, hogy tudtam, ha nem lenne a párom/férjem, akkor összejönnék vele.

Így meg nem hagytam odáig fajulni, hogy beleszerethessek, vagy több legyen köztünk szimpla ismeretségbél, vagy kollegális kapcsolatnál.

A hiba a kérdésben az általanosítás. Az embereket nem lehet egy kalap alá venni

Sokszor sokkal mélyebben van a probléma gyökere, mint a puszta kísértés. Összeházasodnak, és nem dolgoznak azon mindketten hogy fenntartsák a házasság előtti lelki fűtöttségüket - pedig az nem marad meg magától.

Szeretni kell egymást, tisztelni, kényeztetni, támogatni, meghallgatni, segíteni, egy hajóban evezni és nem egymás ellen... és kommunikálni, megbeszélni a dolgokat, nézeteltéréseket, egymással és nem a barátoknak kifecsegni.

Néha egy kis apróság olyan nem kimondott érzelmi lavinát indíthat el, aminek megcsalás és válás lehet a vége...