Fiatal feleségek/anyukák, ti hány évesen mentetek férjhez és mikor estetek teherbe?

19évesen mentem férjhez, 20 évesen szültem.

Gyerek voltam még hozzá.

Sok szenvedést megspórolhattam volna, ha akkor nem lettem volna olyan makacs.

16 évesen mentem férjhez és jött a baba.

Akkoriban ez nem volt olyan nagy szám. Ma biztosan sokakat megszólnak ezért. Meg azért a mai 16 évesek mások is, mint mi voltunk. Nekem 16 évesen teljesen természetes volt az önálló háztartás vezetése, nem okozott gondot, a gyerek ellátása sem. Viszont a mai 16 éveseket nem látom ilyen önállónak. Mi nem a szülők nyakára szültünk. Albérletben éltünk, férjem dolgozott.

Szerencsére tudtam folytatni az iskolát estin, befejeztem, és utána munkát is találtam. Később is volt lehetőségem tanulni.

Így utólag meg már egyértelműen látom, hogy jó döntés volt, hiszen kiegyensúlyozott, értelmes felnőtt lett a gyerekünkből.

Jött Bokros és a tandíj, és én emiatt nem mertem felvételizni az orvosira...

csalódottságomban fél év után, 19 évesen hozzámentem a páromhoz, egy év múlva szültem.

Nem bántam meg, a mai napig együtt vagyunk, már 18 éves lesz egy hét múlva a nagylány :)

Én nem bántam meg, ma sem csinálnám másképp.

Tavaly augusztusban 25 évesen mentem férjhez.

Nézőpont kérdése,hogy most fiatalnak számít-e ez a kor,de az biztos,hogy ismerősi körömben jó páran 23-24-25 évesen mentek férjhez és jó néhányuknál már baba is született.

Babát mi későbbre tervezzük,még szeretnénk élvezni a friss házasélet örömeit. :-)

Igen, második, pont így gondolom, mint te.

Mi is albiban éltünk, a férjem dolgozott (én is a gyes előtt, ápolónőként, de ugye gyed akkor nem járt senkinek, csak gyes...)

Viszont nem nyomta az összes újság és a net azt, hogy ki a jó anya és ki nem, hogy úristen, megölöd a gyereked a tejjel, satöbbi.

Én élveztem azt a három évet, amíg otthon voltam, nem akartam senkinek megfelelni, csak a gyereknek, a férjemnek és magamnak. És visszagondolva arra az időre nem értem, miért panaszkodnak annyian, hogy semmire sincs idejük, hogy nem segít a férjük... a legnyugisabb időszak volt.

20 évesen házasodtam, majd 23, 25, 27 évesen szültem. De akkoriban más volt, fura látni, hogy a gyerekeim 20hoz közel egyáltalán nem úgy élnek/gondolkodnak mint anno én, ami persze nem baj.

42/N

Nem tudom, hogy beleférek-e még a fiatal kategóriába (minden esetre a hasonló kérdéseknél rendre lepontoznak a - gondolom - karrierista vénylányok).

22 évesen mentem férjhez 5 éves kapcsolatból (ebből 2 év együttélés) és nem egészen 24 évesen született a gyermekem.

nyilván vannak hullámvölgyek minden házasságban, függetlenül attól, hogy 2 hét vagy 2 év ismeretség után köttetett, hogy első vagy századik kapcsolat lett az "igazi", vagy hogy 18 vagy 58 éves volt a menyasszony. Most épp egy hullámvölgyben vagyunk, ami nyilván nem jó érzés, de ettől még nem hinném, hogy rossz döntés volt.

Tanulásban, karrierépítésben eddig sem a házasságkötésem sem a gyermekvállalás nem hátráltatott.

Negatív megjegyzést nem igazán kaptam, bár 1-2 volt osztálytárs úgy nyilatkozott, hogy ők a helyemben 30 éves kor alatt nem mentek volna férjhez (tegyük hozzá, egyiküknek se volt még sose 2 hónapnál hosszabb kapcsolata), illetve egy ismerős volt, aki rosszallotta az egészet, de neki a párom személyével (jobban mondva külsejével) volt/van gondja, de ő a kezdetektől fogva "ellenezte" ezt a kapcsolatot, már amennyire egy barátnak beleszólása van ugyebár.

Anyagilag átlagosan élünk, nem dúskálunk a pénzben, de nő végén nem száraz kenyeret rágunk.

9: na pont te vagy a példa ara, hogy miért ugranak annak aki fiatalon házasodik, mert többnek hiszed magad magad, miért egy 30as aki nem házas...

"legjobbakat" a völgyhöz...