Én vagyok túl követelőző?

11, ezt mondtam tegnap, kb majdnem szorol szora! Az eredmenye az lett, hogy elkezdett orditozni velem, hogy en egy zsarnok vagyok, fogjam be a pofamat. Foldhoz vagott nehany dolgot, feloltozott es az ejszaka kozepen elment "vilagga".

A balhe azon csattant ki, hogy foztem es nem tudtam leszurni a tesztat, mert puposan allt a mosogatoban a sok tanyer. Elmosta a felet, aztan mint aki jol vegezte a dolgat, leult a tv ele. Meg mertem jegyezni neki, hogy a maradekot nem akarja elmosogatni? Erre kiakadt, hogy hat nekem semmi nem eleg. Minden voltam, csak kedves es jo nem, elhordott mindennek, meg olyanokat mondott, hogy en nem vagyok jo semmire, fogjam be a nagy pofamat es hasonlok.

Pedig o nem ilyen es meg soha nem lattam ennyire idegbajosnak. Mar azon gondolkoztam tegnap, hogy biztosan tulora miatt jar haza olyan keson...?

A mosogatógép nem lenne rossz ötlet, ha megengedhetnénk magunknak, de egyelőre sajnos erről nem lehet szó. Másrészt pedig, amikor én felvetettem, hogy vegyünk már egy automata porszívót (az a kiskerek izé, ami önállóan járjál a lakásban bizonyos időközönként), akkor azt mondta, hogy nehogy már letörjön a kezem egy kis porszívózástól. (egy kis porszívózás= legalább 2 naponta, mert kutyánk van és hullik a szőre). Nekem nem jár ilyesfajta segítség, akkor neki miért járna? 1 kbszott dolgot várnék el tőle! 1 db, napi 15 perces feladatot.

Legszívesebben tényleg lelépnék, de mivel a mosogatáson kívül más hibája nincs és szeretem, így nagyon bagatelnek tűnne egy ilyen miatt lelépni napokra. Úgyse fogná fel egyébként. Ha a sírásból nem fogja fel, akkor ebből miért értené meg? Nem rég annyira kiakadtam azon, hogy sz@rik a segítségre, hogy 3 órán keresztül zokogtam és potyogtak a könnyeim. Ő meg csak lesett és kussolt, mint a gyerek, aki rosszat csinált. Mindenre megesküdött, hogy megváltozik. 2 hétig tartott. Leginkább az szomorít el, hogy nagypapám az egekig magasztalta mamámat egész életében, hogy milyen jó háziasszony, milyen dolgos, törődő. Mindenben segített neki! Nem volt rest nekiállni még tésztát gyúrni se, hogy segítsen mamának. Ez nálunk csoda lenne :(

Ami pedig nagyon ledöbbentett, az a tegnapi lázadása. Soha nem szokott ordítani, vagdalkózni meg pláne nem. Azt mondta, hogy én egy zsarnok vagyok és megkeserítem az életét. Halál őszintén mondom, hogy semmi mást nem kértem tőle a mosogatáson kívül. Tényleg zsarnok lennék? Nem érzem úgy és a hozzászólásaitok alapján is az én álláspontom van alátámasztva, hogy ez egy apróság, nem nagy kérés. De egyszerűen nem tudom ezt az információt betáplálni az agyába...