Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Férjemnél komoly pszichiátriai problémát gyanítok, probálkozzam szakemberhez vinni, vagy szánjam magam el a válásra?
Kezdetben kedves, hízelgő, megnyerő volt.
Ahogy múltak az évek egyre jobban jöttek elő a kezdetben még leplezni próbált személyiségvonások. Mire feleszméltem, hogy mennyire félreismertem őt már megszülettek az ikreink.
Kezdtek kiderülni hazugságai, az életemre is esküdött szemrebbenés nélkül... gyakran nem tudott elszàmolni pénzekkel, tudtom nélkül vett fel hiteleket, majd én is nyögtem vele együtt a visszafizetést.
Többször lebukott társkeresős ismerkedéssel.Bármikor szembesítettem hazugságaival sosem láttam rajta szégyent, megbánást, sőt haragudott érte, hogy lebukott.
Munkához való hozzáállása nagyon rossz, az év nagy részében élősködött, vagyis nem dolgozott, azt mondta az nem élet ha nap mint nap be kell járni és a főnöknek behódolni.
Irányomban közönyös, nyers, sosem mutat megbánást, nem kér bocsánatot.
Én egy naív, csupaszív, folyton reménykedő, őszinte ember vagyok.
Azt hiszem a férjem beteg, segítségre lenne szüksége.
Sajnos már nem látom rajta, hogy örülne annak, hogy én vagyok neki, egyre kötödzködőbb, egyre többször beszél velem indulatosan, ellenségesen, ha igazságtalanul bánt sosem kér bocsánatot.
Lehet még remény a javulásra?
válasza:Itt nem a férjednek van szüksége szakemberre, hanem neked, hogy felébredj, hogy kivel vagy. Nem fog megszeretni, és nem is szeret, mert ő ilyen.
Komolyan mondom, és nem bántásból, de neked kellene felébredned és lépned mellőle.
Ma szabadnapos voltam, szépen kitakarítottam és vártam haza a munkából kedvesen, meg is pusziltam, de elhúzódott.
Elkezdtem neki mondani, hogy ne aggódjon majd megszokha az új munkahelyet, ekkor ellenségessé vált és kijelentette, hogy márpedig innen lépni fog, inkább maszekolgat bejelentetlenül őszig, mint filléres keresetekért cégnél dolgozzon.
Elmondtam neki, hogy az én munkám is nehéz, de a családnak, gyerekekbek, egymásnak örülni kell. Ekkor már mérgesen mondta, hogy ez nem élet ahol ennyit kell dolgozni és ő már semminek sem tud örülni, csak ha sok pénzhez jutna és terveit ( nagyravágyó, irreális) meg tudná valoósítani. Azt mondta lehet, hogy én jól vagyok a bőrömben, de ő semminek sem tud örülni.
Rátértem arra is, hogy hónapok óta nem eszik a főztömből, hanem vesz magának napközben valamit, vagy beül valahovà enni, a szobaszekrényen tárolja a kenyeret, szalámit, zsírt stb...
Kértem forduljunk szakemberhez, mert én így tovább nem tudok élbi vele...válasza:"Semmi akadálya, hogy elköltözzek".
Tudtommal nincs hová mennie.
válasza: válasza: válasza:Mintha az én "férjemről" írtál volna.
Annyi különbséggel,hogy Ő ehhez még dohányzik is,iszik is.
Talán szerencse,de nekünk a lombik sem sikerült.
Hárman diagnosztizálták mániás depressziósnak :(
Engem is lebénít ez az egész.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!