Egy csúnya nő mindig pedálozzon és ne legyen soha őszinte? Csak így boldogulhat?

Ennek semmi köze a csúnyasághoz, szépséghez.

Ha nem csinálja meg magától, akkor jelentsd be, hogy "drágám, szombat délelőtt csempét ragasztunk. Tök buli lesz, reggel elmegyünk csemperagasztót venni, utána felragasztjuk a csempéket. Sőt, mi lenne, ha utána koccintanánk rá egy pohár sörrel?"

Házimunka. Az én párom sokat segít, de magától nem nagyon áll neki, csak ímmel-ámmal. Általában együtt csjnáljuk, megkérem, hogy segítsen. Korábban megbeszéltük mi az, amit ő is szívesen megcsinál. Így rá hárul a porszívózás és a felmosás. Én kitakarítom az egyik helyiséget, ő utána felporszívózza, felmossa. Addig én megcsinálom a másimat, aztán jön ő is át folytatni, és így tovább.

A férfiaknak egyértelműen meg kell mindanod, mit akarsz tőlük. Nem értik a célozgatást. Persze nem parancsolóan, de nem is könyörgően. Hanem természetesen. És ekkor általában szívesen segítenek.

A kérdésed olyan mintha azt akarnád megtudni, hogy a kék miért nem zöld? Azért mert nem. Ha a házasság ellaposodott, vagy a férfi sosem volt törődő és szorgalmas, akkor kevés az esély a változásra. Ha a kenyértörés nem érdekli, akkor onnantól csak a te hibád hogy elfogadod a rossz életedet. Több rossz házasság és ki tudja hány bedőlt kapcsolat után biztos hogy megpróbálnék szemléletet váltani, és persze nem is házasodnék többet mert nem nekem való.

Van aki képes erre, és más pedig mindig meghozza a rossz döntéseket és mindig boldogtalan lesz. Ez egy kemény világ.

Jah... hogy erről szól a fáma!

Én az egyik csúnya nő vagyok, aki írt már neked, hogy milyen jó párom van. Nekem annyi előnyöm van veled szemben, hogy a mamám már tinikorom óta mesélt a férfiakról, a sok kompromisszumról és úgy a férfi-női viszonyról. Szóval én beláttam, hogy igaza van, és asszerint is mentem.

Egy férfi olyan sok tekintetben mint egy gyerek. Nagyon kevés az olyan férfi aki úgy gondolkodik és kedveskedik mint egy nő tenné (én pl nő uralmú családban nőttem fel, szóval kezdetben voltam gondjaim a férfiak sutaságával). Egy férfi nem fogja kitalálni a gondolataid, nem fogja lesni, hogy segítsen, mert az hiszi neked ez jó. Egyérelműen meg kell mondani mit VÁRSZ tőle, mik az igényeid. Ha elmész egy ékszerüzlet előtt és felsóhajtasz, hogy milyen szép ez gyűrű, nem fog arra gondolni, hogy szeretnéd azt megkapni. Meg kell mondani kerek perec.

Szóval a férjek kormányzásához érteni kell. A párod egy teljesen átlagos férfi ember. Csak nem értesz hozzá. Hogyan kezeld. Várod azt a mesekönyves herceg, aki nem létezik. A legtöbb férfi pont olyan mint a te párod.

Szóval férjed pont olyan lesz, milyennek "neveled". Nálunk a párom pl gyűlölte a mosogatást. Ha otthon megkérte az anyja, hogy mosogasson el... akkor kb. mintha azt kérték volna tőle, hogy fogkefével sikálja ki a budit. Én meg szépen rászoktattam arra, hogy mosogatás egy szükséges rossz. És mégis a végén eljutottunk oda, hogy otthon ő ment oda az anyjához, hogy ő majd elmosogat. Azóta is áldja a nevem az anyós.

Szóval itt sokkal inkább azzal van a baj, hogy nem figyelsz oda a férjedre. Tessék szépen finoman rászoktatni a dolgokra. Hogy érezze, hogy ez szükséges dolog. Mert senki nem csinálja meg. Ha nincs tiszta edény, nincs miben főzni és akkor nincs finom vacsora sem... Hajrá!

Utolsó, biztos igazad van... de úristen, férjet nevelni, hát most nagyon röhögök :D

Érdekes, arról soha nincs semmilyen megjegyzés, a nőket hogy kell "nevelni".