Egy csúnya nő mindig pedálozzon és ne legyen soha őszinte? Csak így boldogulhat?

én azthiszem értem, mire írod ezt a pedálozást.én csúnyácska vagyok és tényleg tobbet kell tenni, hogy észrevegyen vlki, az meg , hogy tetszek is valakinek, azt már elképzelni se tudom.

mivel egy szépre érthetoen hamarabb felfigyelnek valahol.hiszen a kulsot látjuk eloszor.szoval hamarabb is mennek oda egy széphez a pasik.onnantól meg már a lányon múlik, hogy milyen természet.ha jó és emellé még szép is, nyert ugye van.mig egy csunya is lehet kedves, humoros, ha nem megy oda senki hozzá, hogy derulne ki? igy neki kell nyitni, odamenni, észrevetetnie magat.aztan ez vagy átmegy nevetségesbe meg szánalmasba vagy bejon.talán.

Ez így hül.yeség! Egyrészt nincs csúnya nő. Mindenkiből ki lehet hozni valamit...csak van, akinek többet kell dolgoznia önmagán.......

Másrészt miért kellene bármit eltűrnie, csak azért mert nem az alapjáratból topmodell típus? Ennek nincs köze a szépséghez! Csak az önbizalomhoz, önbecsüléshez! S azért, mert valakivel kicsit szűkmarkúbban bánt a jóisten szépség terén, még nem kell kevesebbre tartania magát másoktól!! Ezt csak a média, az eltorzult divat és lelkinyomorék emberek próbálják meg elhitetni!!

Ehhez most muszáj hozzászólnom!

Sajnos értem miről beszélsz - a való életben csúnya vagyok, szóval abszolút átérzem. És de igazságtalan! Nagyon igazságtalan, de egész egyszerűen ez ellen nem lehet mit tenni. Igen, nekünk 10x jobban kell teljesíteni az élet minden területén. Nehezebb boldogulni a munkahelyen (már ha egyáltalán felveszik a csúnyát valahova), a magánéletbe ...igazából mindenhol. Nagyon-nagyon sokat "szívok" emiatt. Leginkább mégis az az általános társadalmi megvetés bánt, ahogy rám néznek az utcán, vagy hallom, ahogy kiröhögnek a hátam mögött.

Teljesíteni kell, de ha tényleg nincs benned semmi kiemelkedő, akkor jóformán elvágtad magad.

olvasgattam itt a kommenteket, és a te hozzászólásaidat is. Hmm... Tudod én inkább vagyok egyedül, inkább maradok egyedül, minthogy így éljek, akiket leírtál, és eltűrjek mindent, vagy jópofizzak és bólogató robot legyek. Az egyedüllétbe sincs semmi borzalmas. én hozzászoktam, sőt, igazából így is rendezkedtem be. Lemondtam a boldog, normál életbe vetett vágyaimról. Az nekem, rondának, csak egy állom marad. Bumm neki! Nézd, velem pl. egy átlagos pasi mégcsak nem is járt/járna, nemhogy elvegyen. Szóval nyilván tetszettél már valakiknek, aki "jobb kategóriás" mint te, látod, én ezt nem mondhatom el. Én csak olyannak kellettem volna, aki tényleg vagy konkrétan fogyatékos, vagy idegbeteg, vagy annyira ki van éhezve, hogy neki mindegy csak legyen rajta lyuk.

Sajnálom, hogy ennyi házasságod már tönkmenet. Lehet pont az volt a baj, hogy túl sokat tettél értük, és egy kicsit sem kellett "teperniük", így mintegy elkényelmesedtek, és semmibe vettek. Vagy csak egyszerűen rossz embereket választasz. Lehet, hogy csúnya vagy, bár Amy (ha már ő került szóba) szerintem egyáltalán nem csúnya (még elcsúnyítva sem) , szerintem tök aranyos, meg érdekes. Ha pasi lennék, inkább őt választanám, mint valamelyik cicamacát.

Nem szeretem amikor a csúnya emberek azért szomorkodnak, mert nem találnak szép párt. Ezzel az erővel egy csúnya embernek sem lesz esélye, hiszen a szépeknek nem kellenek, a csúnya pedig nekik nem kell. Nem visszás ez egy kicsit? Nekem a legelrettentőbb a csúnya emberekben a totális önbizalomhiány és a kényszeres megerősítésre való vágy. Ha vele vagyok annak oka van nem, tehát nyilván tetszik is. Ne kérdezgesse már napi szinten hogy tetszik -e nekem mert hamar unalmassá válik. Az is kiábrándító amikor ezek az emberek befordulnak és ellenségessé válnak, mert őket úgyse találja majd senki szépnek. Megkeserednek ez pedig még csúnyábbá teszi őket. Kinek kell egy ember aki kifelé még sündisznót is játszik?

Ha valaki elégedetlen a testével az sportoljon és szépítse magát, lehet hogy olyan lesz attól még az arca mint a tégla, de legalább jó teste lesz és az már általában elég.

Én sem tartoztam soha a társadalom szépségei közé. Sokan ellenszenveznek velem a külsőm miatt, de én bánom.

A családunkban voltak szép nők szép számmal. Anyám és a nagyim is a vidék legszebb női voltak a maguk korában... és most hol tartanak? Sehol. Nekik is ugyanúgy kellett küzdeniük a férjükért, mindketten el is vártak. Folyton szexuális tárgynak nézték őket és megvetették őket, ha el mertek valakit utasítani.

Ezért nekem mindig azt monda a mamám, hogy hálát, ad az égnek, hogy nem lettem világszépe, mert sok átoktól mentett meg engem az élet. Helyette kaptam egy nagyon jó természetet, ami miatt gyorsan megszeretnek és megbecsülnek az emberek. Jó fejet és szorgalmat, így a legnehezebb feladatokat is megoldom. Az igaz, hogy pl. elhelyezkedni nehezebb volt a külsőm miatt... de utána nagyon megszerettek a munkahelymén, és amikor elő kellett léptetni akkor én kaptam azt és nem a főnök a cicuskája. Párom is későn lett, mert folyton önbizalomhiánnyal küzdöttem. Egyszer megembereltem magam és odamentem random a buszon egy sráchoz. 3 hónapig együtt utaztunk néha csak úgy is összefutottunk és ahogy megismert úgy szeretett egyre jobban belém.

Nekem már 6 éve ő a párom míg a csinos barátnőim folyton pasigondokkal küzdenek. Engem tényleg azért választott a párom mert szeret és becsül.

Tehát én nem érzem az életem kitolásnak. Annak sem könnyű akinek szép. Főleg erre életet alapozni. Mert a szépség is múlandó. Ha utána nem lesz semmi, az élete el van kapálva. Aki vinni akarja valamire legyen az szépség vagy csúnyaság ugyanúgy kell valami plusz benne. Vagy szép korában legalább annyi esze kell, hogy legyen, hogy idős korára megszedje magát.

Úgyhogy én szerencsés vagyok, mert van egy tündéri párom aki az életénél is jobban szeret és mindent megtesz értem, ha én vagyok a világ szépe, ha nem. És van egy munkahelyem ahol becsülnek. Egyik sem jött könnyen, de büszke vagyok az életemre és sikereimre.

Szerintem ez hülyeség. Én nem vagyok szép, sőt, és nem csak sajnáltatás, alacsony vagyok, és majdnem a 100 kg-t verem sajnos :( Járok edzeni, futni, de nagyon nehezen megy, gyógyszer mellett is.

Amikor összejöttünk a férjemmel, kb. 35 kg-val voltam könnyebb, akkor sem voltam valami kis szende, de mostanra pont az lettem, aki te szerinted egy csúnya nő nem lehet: szókimondó. Szó szerint ami a szívemen, az a számom, még akkor is, ha ezzel megbántok másokat, akár a férjemet is. Nem egy jó tulajdonság, de dolgozom rajta, hogy legalább finoman tudjam előadni magam.

Szerintem sem férfi, sem nő nem engedheti meg magának, hogy hagyja, hogy undorítóan beszéljenek vele. Az, hogy ki hogy teljesít az ágyban, szerintem nem külső függő.

Azért, hogy megtartsam a férjem, teszek sok mindent, de nem fogok azért hazudni vagy lenyelni dolgokat, nem is tudok, hogy ne hagyjon el. Ha nem jövünk ki, vagy neki ez nem jó, nem felel meg és elhagy, biztos baromira fogok szenvedni, mert nagyon szeretem, de tudja milyen vagyok.