Mindenki a saját házért teper vagy vannak olyan párok, akiknek más terveik vannak?

Mi évek óta jól elvagyunk albérletben, pedig már gyerekünk is van, és most szeretnénk még egyet. Nekünk nagyon praktikus ez így, mert mindig a városnak abba a részébe költöztünk, ahol "dolgunk volt", illetve méretileg is mindig akkora lakást béreltünk, amilyenre szükségünk volt. Pl. amikor a fiunk még pici volt, bőven elég volt másfél szobásat bérelni, de most, hogy már iskolába kezdett járni, olyat kerestünk, ahol az ő szobája is nagyobb, hogy elférjen a szekrényei meg az ágya mellett az íróasztala is, de még így is maradjon elég helye játszani. Ha összejön a tesó, akkor keresünk olyan lakást, ami fél/egy szobával nagyobb.

Ha mindjárt az elején lakást vettünk volna, akkor nyilván bele kellett volna kalkulálnunk, hogy hány gyereket szeretnénk, és ahhoz megfelelő méretű lakást venni, viszont akkor legalább 7-8 évig feleslegesen tartottunk volna fent egy számunkra túl nagy lakást. Annak viszont nem sok értelmét látom, hogy megveszünk egy pici lakást, ami akkor éppen pont jó, és talán esetleg kifizetjük addigra, amikor már nagyobb kell, és szenvedhetünk vele, hogy eladjuk, ami ki tudja, mikor történik meg. Elég sok olyan embert ismerek, aki évek óta árulja a lakását, pedig reális árat kérnek érte, és nem is romhalmaz lakásokról van szó. Hát ezt köszi, de nem. Albérletet viszont mindig találunk, és eddig mindig sikerült olyat kifogni, ami megfelelt az igényeinknek.

Jó, mondjuk bútorozott lakásba mi sem költöznénk, tudom, hogy mit képesek Magyarországon bútorozottnak nevezni, elég sokan képesek a legkoszvadtabb, legleharcoltabb bútorokkal telepakolni a kiadó lakásukat, aztán arra a bérlő meg vigyázzon, mint a szeme fényére, mert különben egy új árát kérik vissza tőle. Na hát ezt nem, van nekünk saját bútorunk, olyan, ami nekünk tetszik.

Eddig (egy esetet leszámítva) a bérbeadókkal sem volt soha semmi bajunk, de tény, hogy az elején tisztázni is szoktuk, hogy ha kivesszük a lakást, akkor mi ott pont ugyanúgy szeretnénk élni, mint minden normális ember, azaz nem vagyunk kisgyerekek, akiket ellenőrizgetni kell és lehet. Azért fizetjük a lakbért, hogy arra az időre, amíg a lakást béreljük, az a mi otthonunk legyen. Mondjuk nem is találkoztunk még olyan bérbeadóval, akinek ez ne lett volna magától értetődő, de azért tudom, hogy vannak olyanok, akik előszeretettel mászkálnak fel a kiadott lakásba, mondván, hogy az az övék, és joguk van bármikor beállítani. Nálunk ez nem megy :) A mostani tulaj mondta is, hogy nyugodtan cseréltessünk zárat, ha szeretnénk, mert tudja, hogy sokan nem nyugodtak, hátha az előző lakónak van kulcsa a lakáshoz, meg azt is mondta, hogy neki nem kell kulcs, hiszen itt mi lakunk, nem ő.

Úgyhogy részünkről az albérlet teljesen rendben van.

Ez nem azt jelenti, hogy teljesen kizárjuk a saját lakás/ház gondolatát, de egyelőre nem tartjuk fontosnak, és az sem jelentene problémát, ha sosem lenne sajátunk.

"az a 110-120 m2 minimum. Márpedig ha nem 50-60 m2 en akarsz nyomorogni, az ennél nagyobb lakások bérleti díja elég drága. Mi most 85 m2-en lakunk, 1100 euro/hó. Stuttgart-ban kisebbért fizettünk 1400 eurót havonta...A 120 m2-es házak ára valóban 100-150 ezer euró körül mozog. "

120m2-es ház 150.000 euróért???? hol??? ennyi az építés engedélyek, díjak, illetékek és telek nélkül, ill. vezetékek (víz, gáz, áram) nélkül, ha magad szigeteled a házat, tehát ausbauhaus gyakorlatilag, csak a falak, ablak, ajtó, tető és a szigetelőanyag, de a többit magad csinálod.... ha készet építtetsz legalább a duplájával kell számolnod + a telek ára, ami ugye nagyon relatív + a fél/teljes pince (a 150.000 az pince/alagsor nélküli) + garázs. Én tudom, mert mi már építettünk. Persze, előtte bizony szépen hangzott, hogy 150.000 euró, csak aztán ha beszélsz az építő céggel, rájössz, hogy a duplája alatt sehogy nem jössz ki, ha te magad nem akarsz dolgozni a házon 1 évet legalább. A duplája igazából még kevés is...

Akkor a kérdésednek itt nincs létjogosultsága, kedves kérdező. Felteszel egy kérdést egy MAGYAR oldalon, MAGYAR pároknak, akik MAGYARORSZÁGON élnek többségében.

Hogy ti hogy éltek Németországban, egy dolog. Össze sem hasonlítható anyagi, életviteli és még jó ég tudja hány szempontból a Magyarországon élő párok/házaspárok életével.

Máskor tedd ki úgy a kérdést, hogy külföldön érő magyar párok véleményét várod. Mert a ti életeteket összehasonlítani az átlag magyaréval olyan, mintha megkérdeznéd, miért esznek a magyarok pörköltet nokedlival, miért nem kínai száz napos tojást?