Mitol lehet az, hogy egy szulonek mindenki megfelel csak a sajat gyereke nem?

Ez egy olyan dolog amit én sem tudok megérteni.

Jó a szülők olyanok hogy másokat dicsérik hogy már mit értek el az életben stb... stb... De a saját gyerekükre is büszkék csak sokszor azért nem dicsérik őket mert egy kis jó után még nem jár dicséret hanem ösztönzik arra hogy minél többet érjen el, minél előbb hogy jó életet tudjon magának biztosítani és később a családjának. A munkahelyen sincs olyan főnök aki megdicséri az alkalmazottat ha jó munkát végez. Én lassan 3 éve dolgozok és idáig egyetlen egyszer volt olyan amikor nagyon sürgős határidős munkát kellett megcsinálnom mert előtte rengeteg elbocsátás volt valami nagy balhé miatt, én és 3 kollégám a műszakunkba ahova 25 ember kell minimum mi maradtunk jóformán mert azon a napon pihenősök voltunk így jogtalan lett volna az hogy elküldjenek. Mi 3-an maradtunk és más műszakokból, részlegekből kaptunk új embereket átmenetileg, mi meg ki lettünk nevezve műszak vezetőknek ameddig nem sikerül végleges csapatot összerakni a mi műszakunkba rendes szakképzett vezetővel.

Én és egyik régi kollégám mi maradtunk műszakvezető helyettesek és kaptunk egy új műszakvezetőt. Én engem kineveztek csoportvezetőnek mert képes voltam azt az 5 új embert jól irányítani egy részlegen amit végül én kaptam meg, így 24 évesen ez nagyon nagy dolog. És kaptunk egy határidős munkát amit nem hogy az újak, de még én sem és 2 régi kollégáim sem csináltak, és a másik váltó műszakból is csak 2 olyan ember volt akiknek volt valami fogalmuk a termékről, de ők sem tudtak sokkal többet mint én.

Kaptunk műszaki leírást 4 órám volt hogy a próbagyártást befejezzük és aszerint tudjuk elkezdeni élesbe. Nagy hajtás volt, mivel én voltam az aki jól megértette így én mindkét műszakban ott voltam 4-4 órát ami elég bonyolult volt számomra a munkába járás szempontjából. De végül sikerült befejeznünk jól a gyártást, és meg is voltak elégedve, így a nagyfőnök egyből megdicsért ami nála nagyon nagyon ritka eset. Olyan szinten hogy csoportvezetőként már be lett biztosítva a helyem, és mint műszakvezető helyettes is maradhattam ami igaz bonyolultabb mert az egész műszakot én felügyelem benne a sok csoportot meg a további 2 műszaknál is én vettem át vagy adtam át a munkát ami szintén bonyodalmakkal járt, de így helyettesként belefér még, de már oktatásra járok hogy kitanuljam rendesen mert elképzelhető hogy egyik műszakot teljes egészében átfogom majd venni 2-3 éven belül és addigra bele kell jöjjek.

A szüleim ezért engem sem dicsértek meg úgy mert ennél többre lennék képes, mivel a műszaki végzettségemmel saját vállalkozásomnak kellene lennie, de ettől független nagyon is büszkék rám. Barátnőm is van, gyerekem még nincs, de tervbe van. Saját házunk is lesz majd idővel, amit szintén nagy munkával de eltudtuk érni hogy a telek már teljesen a miénk hitelmentesen szerencsére. Az építkezést meg a barátnőm spórolt pénzéből meg az én örökségemből fogjuk kivitelezni szépen apránként, ami majd eldől, hogy hogyan legyen. De ettől független a szüleim nem dicsérnek engem sem úgy, de sokszor jó érzés másoktól vissza hallani hogy milyen büszkék rám, hogy a 3 gyerekük közül én vagyok az aki ilyen rövid idő alatt elég sok midnent elért, és biztos helyet is talált magának.

Sajnos nem tudom erre igazándiból a választ, de az én anyukám is ilyen, hogy mindenki gyereke szép és jó, csak mi a sajátjai vagyunk rosszak, pedig nem vagyunk senkinél sem jobbak meg rosszabbak sem. Értem ezalátt, hogy mind a 4-en dolgozunk és családunk van, néha segítjük is öt ahogy tudjuk.

Én a saját gyerekemet olyan sokszor dicsérem ahányszor megérdemli, mert nagyon ügyes,és én mindig büszke vagyok a sajátomra...a más gyereke nem érdekel, hogy milyen szint ér el.

egy majdnem felnőtt lány anyukája

37/n

Én is csak találgatni tudok. Szerintem lehet amiatt, hogy velük is így viselkedtek a szüleik. Semmisem volt jó, sehogysem volt jó, mindent máshogy kellett csinálni, meg többet, ahogy ők mondták.

Ok lehet rá még a személyes kudarc érzése. Ha úgy érzik, hogy nekik valamiért egy pontotn félresiklott az egész, és ezt rád vetítik ki, azt akarják, hogy teljesítsd be az ő álmaikat.

Vagy csak szimplán teljesítménykényszer. Nem csak a diákoknak lehet. Az a fixa idea, hogy az ő gyerekének kell a legjobbnak, a tökéletesnek lennie. Egyébként az én anyám is ilyen. Csak az érdekli, hogy a kollégáinak fel tudjon vágni velem.

Másokkal hidd el könnyű példálózni. De ha úgy gondolod van olyan dolog,amire büszke lehetsz, vagy amit a jövőben majd elérsz és büszkeséggel tölt majd el, akkor ne foglalkozz másokkal,sem azzal, hogy a szüleidnek megfelelsz-e.

Csakis saját magadnak kell megfelelned, és amíg nincs gyermeked, a magad felelőse vagy.

Ja és bocs, hogy ezzel jövök,de a főzés-mosás, háztartás vezetése, ezek tök ALAP dolgok, tehát erre ne legyél büszke,mert nem sok készség kell hozzá.