3 kisgyerek mellett kötelességem kiszolgálni a férjem? Ti mennyire szolgaljatok ki a férjetek?

Nincs egy kedves ismerősöd, vagy rokon, vagy anyukád, aki 2 napra vigyázna a gyerekekre, és te totálisan kifordítanád az otthonodat, kitakarítanál mindent a-z-ig?

A net-et meg szépen kihúzod addig míg kész nem vagy. Utána egy nap totális pihi, és újból indulhat a verkli.

Édes Istenem! Én is ezeket csinálom már 23 éve annyi kivétellel, hogy a férjem nem dohányzik, így nem töltök neki cigit, valamint nekünk csak 2 gyermekünk van (az egyik értelmileg sérült + hiperaktív , és mindezek mellett 3 műszakban dolgozok, fizikai melós vagyok! Még sem érzem azt hogy a házi cselédje lennék!!!! Mert bizony előfordulnak olyan napok is amikor a fáradságom közbe szól és kinyilvánítom neki, hogy már pedig nem főzök ma meg és hideg kaját eszünk, vagy nem fogok ma kitakarítani mert meg fog várni harmadnap is! Én már fiatal asszony koromban rámutattam neki arra,hogy nem kényszeríthet senki semmire! Ha nem akarok valamit megcsinálni, akkor nem is csinálom meg! NINCS OLYAN HOGY VALAMIT AZÉRT CSINÁLJAK MEG, MERT EZ A KÖTELESSÉGEM!

Szerintem egyes Nő társaim fejében van egy jókora zűrzavar feminista ideálokkal megspékelve! Ez a nők pedig ne is álmodozzanak arról, hogy hosszútávú párkapcsolatuk lesz!!! Vagy önzetlenül csináljam meg amit megcsinálok, vagy inkább sehogy!

Ha otthon vagy, nem ez lenne a minimum?

Nem értem ezeket a kérdéseket. 3 gyerekből feltételezem nem mind csecsemő, hacsak nem hármasikrekkel áldott meg az ég. Magyarán legalább 1 óvodába kell már hogy járjon, ha jól számolom, hacsak nem kettő is.

Szerintem teljesen reális az, amit megcsinálsz, kivéve a cigitöltést. Főzni nem kell minden nap, ahogy mosni sem, tehát ruház pakolni és teregetni sem. Ételt magának is tud melegíteni, ha van a hűtőben. Mi a probléma?

Én nem vagyok ennyire szolga lelkű. Van csomó dolog, amit ösztönösen megteszek és azon felül is azt gondolom, csak én tudom megcsinálni rendesen, de igenis néha felteszem a kezem és azt mondom, nem főzök, vagy nem én mosogatok.

A gyerek előtt rengeteget dolgoztam, akkor is volt, hogy átadtam egy egy alkalmat és most a gyerekek ellátását is legalább annyira érzem munkának is és egyben köteleségnek, Azért, mert ezt itthon teszem, még nincs több időm bármi másra is. Magamból kiindulva, igenis lehet munka után besegíteni ebbe-abba a férjnek is és szerencsére nálunk ezen nincs vita, ha felteszem a kezem, akkor átveszi ő és addig enyém a gyerek estére is, nem az övé. Nem ezt láttam anyukámtól és pont ezért nem szeretnék a hozzáállásomon változtatni sem, mert az ő élete ma sem szól másról.

Egyáltalán nem szolgálom ki. A főzés, mosogatás, mosás közös munka, így nyilván megcsinálom a felét, amennyiben ő dolgozik és én nem, valamivel még többet is, ennyi.

Nem szeretem a házimunkát, dehogy veszem magamra az egészet, csak ideges lennék és NAGYON kibírhatatlan (nemhiába születtem a Sárkány évében). A barkácsolás az én részem, de az hobbi. Gyerek nincs, de van egy ház, amit mi burkolunk belülről, többek között. Elképesztően sok meló van vele és igenis pár óra alatt is nagyon ki lehet fáradni benne, főleg lelkileg (a glettelés és csiszolás a rekorder ebben).

A ruháival nem foglalkozom, csak aki mos, az mos és tereget, az ételt és a száját is megtalálja, miért is adnék neki? Nem értem. Jó, ha épp kisütöm a zöldséglepénykéket, akkor pár szépet elrendezek egy tányéron, néha még zöldségszeletekkel is, de ennyi. Rizst majd szed és melegít magának hozzá, nehogy már ennyit se tudjon megtenni, komolyan.

Azért azt szögezzük le, hogy senki nem szolgalelkű azért, mert tud egy tányér ételt a férje elé tenni, kérés nélkül.

Igen jól tud az esni egy férfinak, az egész napos gürizése után. pl.