Mit tegyek? Félek hogy így elveszítem a férjem.

Igen keres valamit ami boldoggá tesz, erre hobbi is jó (pl kertészkedés). Mert jelen helyzetbe a leírt viselkedése alapján nem hinném veszélyben lenne a hazásságod. De az ember nem szeret haza menni egy búval bélelt házba egy szomorú asszonyhoz. Mert ekkor előbb-utóbb keres valamit ahol boldogságot találhat.

ezért fel a fejjel és ne búslakodj, hanem keres valamit ami örömet okozz és vesd bele magad.

Nincsenek barátaid? Ismerősök, rokonok?

Biztosan vannak hasonló anyukák, mint te, velük rendezhetnétek közös programokat, hogy kicsit kikapcsolódj és te is "pörögj". A mozgás (ami nem egyenlő a fogyással) szerintem is jó ötlet, és ott biztosan meg fogsz ismerni új embereket is.

Ha van lehetőséged, akkor kereshetsz egy másik részmunkaidős munkát a mostani helyett, ami esetleg jobban tetszik.

SZia megint, a "sportos" lány vagyok:)) A vékony nem egyenlő azzal,hogy valaki kisportolt,edzett,formás. Ha vékony vagy,nem kell a szálkásítással,diétával törődnöd és gyönyörű feszes testet formálhatsz magadnak,kerek popsival. Hidd el abba sem akarod majd hagyni a mozgást,de mindenképpen súlyzós edzést váálassz,vagy ilyen erőnlétit. itt találsz a cross trainingről információt,ő az edzőm is ,amúgy: [link]

valamint had küldjek egy motiváló képet: [link]

Általános probléma a kitartott nőknél(4 órás bohóckodásból nem élnél meg), hogy a túl sok szabadidő közben előbb-utóbb elgondolkodnak azon, hogy mit is ér a saját életük, mire mentek az elmúlt években, miket értek el önerőből. És bizony ekkor jön a vérvalóság hogy a gyereknevelésen és apuka kiszolgálásán kívül semmit, ahonnan egyenes út vezet a depressziós állapotba. Most kíméljenek meg a főállású anyák a "gyereknevelés ugyanolyan munka" szöveggel, mert azt a keményen dolgozó anyák mind meg tudnak tenni, sőt, ha valaki rendesen el van látva munkával, még az energiaszintje is magasabb lesz mint annak, aki otthon teng-leng és nem tudja mit csináljon az idejével. Neked kérdező egy tisztességesen fizető munka kell, amivel megalapozod az anyagi biztonságodat, és ami kiszakít az apuka-függőségből amiben most vagy. Jelenleg értéktelennek tartod magad, ezen kell változtatnod. Hagyd a francba a táncikálást meg konditermeket, mert neked nem játszadoznod kell hanem felelősséget vállalni a saját életedért és anyagi biztonságodért. Meg kell értetned apukával is, hogy a munkaidejét mostantól aszerint ossza be, hogy te is elkezded építeni a karrieredet, és felejtse el az egész napos munkatempót is. Kezdjen el áldozatot hozni ő is.

"csináljak amit szeretnék, csak legyek mindig vidám! Ne a búval-bélelt ábrázatomat lássa amikor hazajön"

Ne haragudj, de ennél a dumánál kevesebb lealacsonyító van egy nő számára. Ez annyit jelent hogy mire az urad hazajön, te várd mindig mosolyogva és jókedvvel, addig meg felőle azt csinálsz amit akarsz. A lényeg az, hogy az ő rutinja és élete maradjon a régiben, te meg oldd meg a problémáidat egyedül.

Azért a "kitartott" meg a gyerekkel otthon lévő nem ugyanaz. Még ha az írásod nagy részével egyet is értek.

Bár (ez tény) a teljes munkaidőben dolgozó anyuka és a gyerekkel otthon lévő sem ugyanaz - a gyerek szempontjából.

Nálunk anyám otthon volt 18 éves koromig, igaz, mi 6-an voltunk, én voltam a legidősebb. Sokat köszönhetek ennek.