Feleségek! Sikerült megőrizni bizonyos dolgokban a titokzatosságotokat?

Az én férjemet nem zavarja az ilyesmi, szó szerint bármit csinálhatok előtte. Nem finnyás, szaglása nincs, semmilyen szagot nem érez.

Engem sem zavar, bármit csinálhat, kivéve a hányást...ha hányik, akkor már beteg - nem, nem részeg, mert nem iszik alkoholt. Olyankor pedig nagyon aggódom miatta :(

Szerintem egy kapcsolatban természetes kéne legyen az ilyen terű nyitottság, gátlástalanság, ha így tetszik. Ahogy az egyik válaszoló is írta, ha valamelyik házastárs megbetegszik, ágyba fekvő beteg lesz, és nincs pl. keret ápolóra, akkor bizony marad a társad. Vagy akkor majd a finnyásságra, szagokra, stb-re hivatkozva hagyja megrohadni és elpusztulni a kedves "párja" a nyomorultat?

A titokzatosságomat nem ebben őriztem meg, hanem a lelkemben, viselkedésemben. Nem mondtam el neki mindent magamról, nem hagyom, hogy teljesen kiismerjen. Legyen mindig egy kis meglepi neki, ha valami újat talál :)

Sokszor mondja: "Már azt hittem ismerlek, erre tessék!" Persze jó értelemben. Pl: egy kis játék, valami új az ágyban, a konyhában, új hobbik, új érdeklődési körök, ilyesmi.

Hát nekem tényleg volt egy nőm, aki bejelentette, hogy elmegyek kakilni...

De nem akadtam ki, nem csináltam belőle problémát, nem mondtam vissza, hogy ezt írásban kell bejelenti 48-órával korábban, csak annyit fűztem hozzá:

- Aranyeredre vigyázz!

Negyedik válaszoló: "Hát én tudok olyat akik pl még pukizni sem pukiznak egymás előtt,meg nagyon betartanak mindenféle ilyet. "

És ez annyira gáz? Szerintem ez alap dolog, de nem csak párkapcsolatban, hanem bármilyen emberi kapcsolatban. Nem szoktam odafingani senki orra alá. Nyilván ha véletlenül kicsúszik egy abból nem csinálok gondot, de én rögtön ott hagynám a nőmet, ha rendszeresen, direkt odafingana az orrom alá. Igénytelenség és tiszteletlenség a másikkal szemben.