Feleségek! Sikerült megőrizni bizonyos dolgokban a titokzatosságotokat?

Mi betartjuk az illemet. Ha pukizzni kell, kimegyünk a mellékhelységre, és ott csináljuk.

És azt már a legvadabb illemtankönyvek is méltón elismerik illendő viselkedésnek, ha ott olyan recsegős ropogós, dörgedelmes, bugyborékolósba torkollót fingunk, hogy utána percekig visszhangzik az egész lakás.

Ezt ugyanis így már szabad.

Mi nem jelentjük be, férjem néha megemlíti, hogy nem csak pisilni kell...én ebből nem csinálok gondot, azt mondom, mosdóba megyek. Mindketten tudjuk, hogy van, de nem jelentjük be. Egyébként talán akkor ez könnyebben megoldható, ha nem ugyanakkor vagytok otthon, mi nagyon keveset vagyunk otthon és akkor sem egyformán, úgyhogy akkor tudjuk intézni, mikor egyedül vagyunk.

Sajnos van, amikor

Én azt vallom mindenesetre, hogy ez nem a szerelmünkre tartozik, pont az ilyen dolgok ölik meg a lángot, mikor már ugyanúgy látod, mint mondjuk a tesódat otthon.

Titokzatosság? Sosem törekedtem erre.

Én nem valami nőiesség álcáját akarom magamra erőltetni, én ember vagyok, nem valami csodalény, aki nem kakil, vagy titokban pukizik, vagy elszublimál a szőre magától.

Ha valaki emberi mivoltomban, a természetes emberi szükségleteimmel nem tud elfogadni, akkor mehet amerre lát.

És nem azt mondom, hogy az orra alá durrantok, vagy előtte kakilok, hanem nem próbálom eljátszani, hogy én ilyeneket nem csinálok. Na meg nem akarnám egész életemben eljátszani ezt a szerepet, nem lenne komfortos.

???

ha akarom mindent tudok egyedül, de pl a szőrtelenítés az pont az amit egymásnak csinálunk a férjemmel.

nem szoktam pukizni előtte (előfordult, de sázndékosan soha senki előtt nem szoktam)

nagywc-zni sem, azt nem is tudok úgy, ha tudom, hogy valaki hallhatja..

soha nem cseréltem előtte tampont, nem is szeretnék

de ennek szerintem semmi köze a titokzatossághoz