Van olyan köztetek, aki rossz házasságban él, de nem teheti meg, hogy elköltözzön? Tanácsot szeretnék

Végigolvasva az összes kommentet és a kérdező válaszait úgy döntöttem, hogy én is írok.

Nos én egyedülálló, elvált anya vagyok, ovis kisgyermekkel. A férjemtől akkor váltunk el hivatalosan, amikor a kicsi kb. 2 éves volt.

Igen, szerette az édesapját (természetesen).

Sőt, nálunk az apa is maradt otthon gyed-en közel 1 évig a kicsivel (így állapodtunk meg a kezdetektől fogva)- és az apával töltött idő volt időben a későbbi, így az átlagnál talán erősebb is volt a kötődés.

DE: akkor is és most is tudom fejben és szívben külön választani a gyermeknevelést és a házasságot (férfi-nő kapcsolatot). Neked is ezt kellene tenned kérdező.

A gyermekünk az első napokban, hetekben valóban nem érezte jól magát (volt, hogy állt, nézett ki az ablakon és délutánonként várta az apukáját, sírt is, igen). Ezzel együtt mára (több, mint 2 év telt el) kiegyensúlyozott, vagány kisgyerek lett belőle, rendben vannak a szociális kapcsolatai, gyakran őa bandavezér, nem verekszik, nincs vele nevelési probléma sem. Senki nem mondaná meg, hogy eglvált szülők gyermeke.

Tudod miért?

Mert az apja és én közös döntést hoztunk és emberhez méltóan váltunk el (én adtam be a keresetet, ő alapvetően nem akart válni, de végül elfogadta). Én az első pillanattól fogva NEM traktáltam a kicsi gyermekemet arról, hogy apa miért nem jó anyához, hogy milyen szemét vagy hasonló.

Nem látott a gyermekem engem sem, őt sem sírni, őrjöngeni, depressziózni- nyugodtan, kész tényként kapta azt az élethelyzetet, hogy apa elköltözik, de NEM miatta.

Azóta is beszélgetünk az apukájáról, vannak fényképek (mai napig, mert ha ők ketten közös programon vannak, semmibe nem kerül a volt férjemnek átküldeni emailben a képeket, amit elő tudok hívatni és a kicsivel tudunk beszéletni, nézegetni stb.) Arra nevelem, hogy szeresse, tisztelje az apját (akkor is, ha én nem érzek már pl. házastársi szeretetet iránta) és minden erőmmel elősegítem a kapcsolattartásukat (telefonnal, skype-on stb.- mert ilyen pici gyereknél még ugye nekem kell az okostelefonon indítani az alkalmazást, tartani a kamerát stb.) ha a kicsi bármikor beszélni szeretne az apjával, akkor felhívom neki, de legalább videoüzenetet hagyunk stb.

Ha együtt maradtunk volna a gyerek érdekeire hivatkozva, akkor meggyőződésem, hogy kevesebbet látott volna egymástól is független, kiegyensúlyozottabb szülőket, de többet lett volna része feszültségben (nem kell ahhoz veszekedni, a kicsik érzik a feszkót, hidd el...).

Nagyon rávetíted a te gyerekkorod keserűségét a jelenlegi családi helyzetedre. Neked gyerekként a válásból csupa rossz jutott- de miért törvényszerű, hogy ennek nálatok is így kell végződnie a férjeddel?

Az anyagiakhoz pedig: tudom, én sem leszek népszerű a véleményemmel, de nagyon elítélem azt a fajta függőséget, amiben anyagilag sejtésem szerint vagy.

Eltartási szerződés köt (így van egyáltalán fedél a fejetek felett, pedig már a második bébi jött... nem hiszem, hogy pénzügyileg teljesen tudatosan). Te passzív állományban vagy, jó esetben gyed-et kapsz, rosszabb esetben csak gyes és családi pótlék.

Na ezekből valóban nehéz lenne két kicsivel továbbállni- ellenben szerencsés a jelenlegi jogi szabályozás. A kicsi is elmúlt 1 éves, vissza tudsz menni akár főállásba is dolgozni és továbbra is teljesen kapod az ellátásaidat.

Első körben tehát azonnal dolgozni mennék. Igen, fizetős a bölcsi (sok helyütt), de teljesen biztos, hogy a legmagasabb jövedelmi kategóriák esetén is csak töredéke a minimálbérnek.

A gyermekeknek csak akkor mély törés az apától való különköltözés, ha

- a szülők primitívek és a gyerekek előtt vitáznak, cirkuszolnak

- a szülők a gyerekekbe nevelik a másik iránti gyülöletüket (...a mert apád... típusú)

- a szülők egymással való kiszúrás címén megkeserítik a kapcsolattartást, láthatást vagy nem időben viszi vissza a kicsit stb.

- a szülők nem elég rugalmasak a láthatás kialakításakor

- valamelyik szülő nem "teszi oda magát" a gyerek érdekében a kapcsolattartásba

...és igen: mélységesen együtt tudok érteni azzal, hogy sok volt ide a 2 gyerek: a kapcsolat problémás volt.

Nekem egy gyermekem van, mert őt egyedül is igényes környezetben, felelősen el tudom tartani HOSSZÚTÁVON, vagyis várhatóan a későbbiekben az iskoláztatása (jelenleg magánoviba jár), esetleges egyetemi költségei vagy szakmaszerzése, életkezdésének támogatása is megoldott ÖNERŐBŐL, munkával, józan életvezetéssel, takarékoskodással.

Felelőtlen és naív butaságnak tartom, hogy valaki azért vállal még plusz akárhány gyereket egy problémás kapcsolatba, hogy majd az megjavul. Az esetek 99%-ában épp az ellenkezője történik.

Lehet elvált szülőpárként is normális, tiszteletteljes kapcsolatot ápolni azzal, hogy bár nőként-férfiként már nem vagyunk egy pár, szülőként mindketten maximálisan együttműködünk (igen, akkor is, ha valakinek vagy mindkettőnek új kapcsolata van/lesz) és házasságban is meggondolatlanul élni tovább anyagilag is mélységesen kiszolgáltatva, érzelmileg is alacsony színvonalon.

Az apával együtt maradni egy házban, csak külön lakrészben szerintem még azért is problémás, mert ha valamelyikőtöknek lesz új partnere, akkor hogy fértek el, hogy logisztikázol a férjed/volt férjed aktuélis barátnőjével az eltartási szerződéses ingatlanban a közös fürdőben, wc-ben? :) Vagy ezentúl mindketten szent fogadlmat teszek, hogy a gyerekeitek érdekében megszűntök nőnek, férfinek maradni? Vagy az takarodjon az útból, akinek új kapcsolata adódik? Ez így még sok konfliktus forrása lehet, biztos kell ez?

Már csak azt kell eldöntened saját igényszinted alapján, hogy melyik út a járható számodra.

Sajnos van egy rossz hírem: mindkettő nem megy.

Munka nélkül, saját magadat eltartani is képtelenül pdig hosszútávon egyik sem működik.

Minden jót és ha VALÓBAN a gyermekeid érdekeit nézed, akkor a lehető leggyorsabban csökkentesz valamilyen módon az anyagi kiszolgáltatottságodon is.

Nem téged butázott le, hanem a tettet. Nem ugyanaz.

Senki sem frusztrált, és nem haragszik rád itt senki. Azért írnak, hogy segítsenek. És néha csak a kíméletlen őszinteség nyitja fel a szemeket.

Kívánom, hogy jól alakuljanak a dolgok.

62. (hosszú) válaszoló vagyok.

Elvált nő vagyok igen. Szabad akaratomból és elhatározásomból.

Érzelmileg igen, 1 nap alatt is lehet döntést hozni.

Jogilag pedig 2 tárgyalás, ami nagyjából (lakóhelyed szerint illetékes bíróság terheltségétől függően) kb. 3 hónaptól fél évig terjedő időszak, amiben már benne van a fellebbezésre hagyott idő is.

Nem értem a támadásodat a normális hangvételű kommentem után.

Ha a válás jogi része érdekel, akkor a netet tudod erre is használni, egyébként nagyvoanalakban 30 eFt illeték, 4 példány a keresetlevélből (netről is letöltheted, a bírósági panasznapi ügyintézésen is ingyen segítenek, ha gondot jelent a procedúra anyagi része), 2 gyermek születési anyakönyvi kivonata eredetiben (2.200 Ft/db ha nincs otthon felesleges belőlük).

Ennyi.

Miért kell támadni?

Mert nem értek egyet a "felelős, tudatos" életvitellel, amit szülőként élsz? Szívem joga hozzá. Nem támadtalak, csak normálisan leírtam a véleményem a kialakult élethelyezetedről, mert kérdezted.

Tanácsot is adtam, többet is.

Nem kötelező megfogadni sem, de visszatámadni sem elegáns.

Egy picit szerintem érdemes lehiggadnod.

A gyakorin nem fogod tudni megoldani a problémádat és az itt kapott válaszokat is érdemes kellő fenntartással kezelni (az enyémet is:)- a különválás előtt (NEM feltétlenül jogi válást értek ezalatt, hanem érzelmi leválást, anyagi függetlenedést, esetleg elköltözést) érdemes lenne egy érzelmi és egy anyagi/vagyoni mérleget csinálnod, akár írásban is.

Mielőtt támadnál erre is, akkor egyszerűbben fogalmazok. Előveszel egy fehér papírt, félbehajtod, egyik oldalra a pozitívumokat, másikba a negatívumokat írod fel- kilövöd a netet és végiggondolod ezeket:

1. anyagiak

- havi bevételeim SAJÁT jogon (pl. munkabér, anyasági ellátások)

- havi bevételem a gyermekek jogán (pl. családi, adókedvezmény, gyermekvédelmi stb.)

- esetleges egyéb bevételek (pl. tartásdíj a bírósági megállapításig, valamilyen plusz munkából várható összeg stb.)- a jogi procedúra végén a gyermektartásdíj lehet állandó bevételi forrás.

- utánanézni, hogy rászorultsági alapon milyen támogatásra vagy jogosult a helyi önkörmányzattól (pl. gyermekvédelmi, eseti segély, lakhatási támogatás stb.- a helyi családsegítő vagy szociális iroda is tud segíteni és a neten még kistelepülésnek is van honlapja, azon a hatályos helyi rendeletek)- fontos: ezek ESETLEGES bevételek.

- vagyonelemek: gondolom ide nem tudsz mit írni, de ha mégis, akkor pl. ingatlan tulajdonrész vagy haszonélvezet, nagyobb értékű ingóság (pl. autó, ékszer, szálmapénz stb.)- amennyiben az eltartási szerződést EGYÜTT kötöttétek a férjeddel, annak is van egy pénzben kifejezhető értéke, ezt vedd számításba- legalább a jogszabály szerinti értékkel érdemes kalkulálnod.

Ez nagyjából a + oldal az anyagi részhez.

Most jön a - oldal:

- lakhatás költségei (ha már sikerül legalább 1-2 életképes forgatókönyvet kitalálni a különéléshez). Különösen: lakbér (ha van), rezsi, esetleges biztosítás vagy törlesztőrészlet (pl. rokontól kölcsönkapott pénz esetében is vagy ha megállapodtok valamilyen elszámolásban a férjeddel)

- étkezés költségei (tiéd és gyerekeké is, ide véve az intézményi ellátásuk költségeit is, ovis, bölcsis étkezés havidíja)

- háztartás egyéb állandó költségei (pl. tisztítószerek, ha van háziállat vagy haszonállat azok költségei, autófenntartás költségei, jellemző kisebb javítások, háztartási beszerzések/pótlások költségei)

- gyermekekkel kapcsolatos egyéb költségek (pl. kicsiknél gyakori ruhaméretváltás, legalább évszakonként 1-1 cipő, gyógyszerek stb.)

A költségeket szorosan vettem, bizonyára tudod folytatni. Végül meg tudod nézni ebből, hogy jut-e megtakarításra, kell-e valamiről lemondani, egyáltalán reálisak-e a terveid.

Akármilyen meredek, az érzelmi életeddel kapcsolatban is tudsz hasonlót írni, csak a + az a mit ad nekem a férjemmel való kapcsolat (miben segít, miért értékes stb.) a - részhez pedig milyen problémáink vannak, mitől kilátástalan, miért nem szeretsz így élni stb.

Nem nagy ördöngősség, bár egy kis nyugodt idő és egy csipetni intelligencia megkönnyítené.

Na ez a kommentem miben nem tetszik neked kérdező? :)