Hogyan fogadjam el a férjem gyerekkori legjobb barátját, ha szerintem rossz hatással van rá?

Sajnos a férjem családja elé zűrös volt, apja és anyja is alkoholisták, a testvérei is leléptek, amint tehették, ezért megpróbált olyan emberek felé fordulni, akik őt fontosnak tartották (vagy kihasználhatónak).

Ezek a "barátai" akkor morzsolódtak le, amikor munkanélküli lett, én akkor ismertem meg. Közös barátaink lettek, akiket most szépen elfelejt, mert már nincs rájuk ideje. Segítettem neki talpraállni, közös életet terveztünk, lassacskán helyrerázódtunk anyagilag és ekkor bukkant fel a régi barátja, akinek teljesen véletlenül pénzre volt szüksége. Akkor még én is azt hittem, hogy csak a véletlen műve az egész, de kiderült, hogy anyósom kotyogta el, hogy jobban megy a sorunk és ezért vette fel megint a kapcsolatot a régi barátjával.

Azóta lerázhattlan. Azért váltunk el majdnem, mert a férjem a megkérdezésem nélkül felvett egy 3 milliós hitelt a barátjának, aki persze azóta se tudja fizetni a részleteket. Az is kiderült, hogy addigra már több kölcsönre is sor került, ami persze szintén nem lett megadva. A férjem szerint én túl anyagias vagyok. Lehet, hogy igaza van, de én nem azért dolgozok, hogy a barátjának ne kelljen. Azóta külön kasszán vagyunk, de ez nem tetszik a férjem barátjának, mert így eléggé megcsappant az elkéregethető összeg.

A válás többször is megfordult a fejemben, de a gyerekek miatt sem tehetem meg, hogy ilyen könnyen feladjam, csak már ötletem nincs, mivel próbálkozhatnék.

Egy hete volt a férjem születésnapja, amire a barátja vett neki egy használt mp3 lejátszót (1500Ft értékben, a kertkapuban dobta el a blokkot), azóta a férjem ezzel példálózik, hogy amint van egy kis pénze, a barátja azonnal rá gondol és ez az igazi barátság...

Néha olyan ez az egész, mintha a férjem egy báb lenne, amivel a barátja kedve szerint játszik.