Babát várok és férjem exe 7 év után közölte, hogy most már nevelje ő is a gyerekét kicsit. Kész bolondok háza, mit tennétek a helyemben?

Részben megértelek, DE! írod, hogy "Ilyenről szó nem volt az évek alatt..."

Nos, ha egy gyermekes férfival kezdesz, akkor ez benne van a pakliban. Tehát az, hogy erről szó sem volt - a Te/Ti hibátok. Mert ezt még az elején tisztáznotok kellett volna.

Ok, tényleg nem szép anyukától, hogy lepattan Angliába, és átpasszolja a gyereket. Mert biztos nem volt szó a férjed meg az exe között évekkel ezelőtt ilyen verzióról... De mi lett volna, ha (urambocsá') anyuka eltávozott volna ebből a világból?

Ha valakinek gyereke van, azért felelősséggel tartozik. A dolgok pedig nem terv szerint szoktak alakulni az életben.

Nyugodj bele.

Próbáld meg! Lehet, hogy jól fog működni! Nem biztos, hogy nem lesz így jó, hogy ti nevelitek ezentúl.

A kisgyereknek a férjed ugyanúgy a szülője, mint az anyuka.

Képzeld el, hogy ha veled történne valami, akkor a ti leendő közös gyereketeket is férjednek kéne felnevelnie. Ez mindig benne van a pakliban, ha van már gyerek, akkor is ha nem veletek élt, amikor megismerted a férjedet.

Szerintem jó lehet így is. Végül is semmit sem írtál, hogy így mi rossz most, hogy veletek van.

Részben megértem a problémádat, de ezt a helyzetet te vállaltad akkor, amikor egy olyan férfival jöttél össze, akinek gyermeke van. Elhiszem, hogy akkor nem arról volt szó, hogy ti nevelitek a kislányt, de egy ilyen kapcsolatnál benne van a pakliban, hogy hozzátok kerül a gyerek (az anya betegsége, alkalmatlansága, halála, máshogy nem megoldható élethelyzet stb.).

Azt pedig elárulhatom, hogy 36 hetes terhesen nem csak más gyermekének, de a saját gyermekednek, gyermekeidnek az ellátása is kőkemény munka. Én most a harmadikat várom és bár imádom őket, néha esténként már úgy várom a fektetést mint gyerek a karácsonyt. :) Ez van! Nagy pocakkal, itt fáj, ott fáj, levegőt se kapok és már aludni se tudok korszakban nagyon könnyű rossz fényben látni a dolgokat, de ebbe nem szabad belesüllyedni!

Egy kicsit még legyél türelmes! Ha megszületik a pici és kialakul a napi ritmusotok, akkor könnyebb lesz. A gyermekednek is tartozol annyival, hogy legalább megpróbáld és ne csak gyorsan kiszállj az első nehézségnél!

Csak egy kicsit képzeld magad a gyerek helyébe. Az anyja elhagyta (lényegében) lepasszolta az apjának.

Ő meg lepasszolná, mert az új felesége nem bírja elviselni a gyereket.

Gondolj már bele milyen lehet annak a szerencsétlen gyereknek, hogy a világra szülték, utána meg senki se akarja őt. Máshol a szülők egymással harcolnak kié legyen a felügyeleti jog, de ő meg senkinek sem kell.

Most képzeld el azt, hogy a kislány helyében a te gyereked van. Tudom nem hagynád el a tiéd, de csak képzeld el, hogy mit érezhet.

Ugye nem is vagy már akkora önző. Nem volt erről szó az évek alatt... most erre mit mondjak, szóba kellett volna hozni. Előre kellett volna gondolkozni és számba venni a 'mi lesz ha' eseteket.

Nős emberrel kezdtél, az bonyodalommal, és gyerekkel jár.

Remélem kicsit normálisabban állsz majd eztán a dolgokhoz, bár ahogy az itteni kérdezőket ismerem, sose fogadják meg a tanácsokat.

Te kezdtél olyan palival, akinek már van egy gyereke. Ez olyan dolgokat is maga után von, mint az az eshetőség, hogy a másik szülő kell nevelje tovább a gyereket.

Szerintem nézz egy kicsit magadba, elég gáz, hogy egy hét évest problémaként kezelsz.

Szerinted nem érzi így is eléggé rosszul magát, hogy az anyja lepasszolja; még te is ráteszel?

Tekintsd ezt a lehetőséget egy nagyon jó gyakorlásnak arra, hogy milyen gyereket nevelni! Az meg még baromi messze van, hogy a te gyereked oviba, majd iskolába járjon, úgyhogy ne drámázz.