Erre rámehet a házasságunk igaz? Ő nagyon akar gyereket, én pedig legalább annyira nem.

Ez azért nagyon disznó hozzáállás, hogy úgyis meggondolod magadat...Ezek szerint akkor, amikor belement, hogy csak egy gyerek, akkor nem volt őszinte. Ez nem fair.

Egyébként minek akar még egy gyereket? (én is max. egyet szeretnék, nincs az az isten, hogy kettőt bevállaljak, úgyhogy megértelek). Él a fejében az "egy gyerek nem gyerek" mítosz, vagy mi az oka? Sorakoztass fel racionális érveket:

- elsőként: rohadtul nem ebben állapodtatok meg...

- nem kerestek annyit, hogy két gyereknek tudjátok biztosítani az alapokat (és az alap nálam pl. nem egyenlő azzal, hogy van mit enni, és valahogyan öltözni, hanem sport, igény esetén különóra, hobbi, utazás stb., nagyobb lakás kell, aztán egyre nagyobb a gyerek, egyre többe kerül, továbbtanulások, elindítani az életbe...és a perspektívátok sem olyan, hogy meredeken emelkedne ehhez a bevételetek)

- ti is élni akartok, és nem vegetálni (szintén anyagiak, na, meg érzelmi dolog: két gyerek mellett sokan megbolondulnak már, túl sok feladat a napi robot mellett, a tartalmas élethez pénz kell és minőségi idő, ne az legyen a wellness, hogy hullafáradtan bemászol az ágyba, mikor épp nincs otthon a két gyerek, hanem tudjatok egymással minőségi időt tölteni gyerek nélkül is és gyerekkel is)

- egy gyerekkel még viszonylag mobil az ember, de minél többen vagytok, annál nehezebb a logisztika

- nincs semmi garancia, hogy a legjobb nevelés mellett is jó testvérek lesznek, annak meg sok értelme nincs, hogy alig várják majd, hogy elhúzhassanak a lehető legmesszebbre, és a temetéseteken találkozzanak újból. Rokont nem választunk, barátot igen.

Hirtelen ennyi tippem van. Mielőtt a torkomnak ugranak az ősanyák: igen elismerem, van, akinek a gyerek az atyaúristen, minimum kettő kell belőle, és mindent azokra kell áldozni, de van, aki alaptermészetéből adódóan nem alkalmas erre, egy gyerekkel tökéletesen boldog, őt sem kell elítélni.

"félek attól, hogy "véletlenül" teherbe ejt"

Ne haragudj, de véletlenek nincsenek. Ha én nem akarok gyereket, akkor teszek róla, hogy ne legyen, nem bízom sem a pasira, sem a véletlenre.

"ez a félelem már akkora, hogy már szerelmeskedni sem tudok vele. 2 hónapja nem volt köztünk semmi intimitás."

Hát ha valamiért szétmentek, ez lesz az. Én nem biztos, hogy kihúztok még egy évet. Szerintem magadat vered át, ezzel a gyerektől való félelemmel. Ez egy mondva csinált probléma. Védekezzél (tabletta, spirál, kúp, óvszer stb.), ne pedig parázz. Ha meg védekezel, akkor ne fogd a terhességtől való félelemre, hogy nincs kedved hozzá.

Legyél őszinte magadhoz, csak ez segít.

Szedj gyógyszert, azt nem tudja kilyukasztani, stb. :D

És igen, erre rámehet a házasságotok, ha észérvekkel nem tudod meggyőzni, vagy ő téged. Ha az anyagiak miatt sem fér bele, az elég jogos szempont. A gyerek érdekében viszont jó lenne, ha dűlőre jutnátok valamiképpen, mert neki lesz a legrosszabb, ha szétesik a család. :/

Te nagyon komolyan félsz a terhességtől, ha ilyen szintre jutottatok, hajajj...

Sok gond van.

Ami az alapvetőt illeti, természetesen vétójogod van a kérdésben, akkor legyen gyerek, ha mindkét fél akarja.

A szex hiányát nem is tartom gondnak, mivel én nem akarnék ilyen emberrel élni, aki ennyire semmibe veszi az akaratomat és érzéseimet. S nemcsak én nem akarnék, ez mindenképpen nagyon nagy baj. Társak lennétek vagy mi a fene. Ez nem úgy megy, hogy az önző vágyunk alá temetjük a másikat! Persze ha szereted, plusz van egy komoly közös múltotok, az nehéz, de ez így sehogyse jó :( Ha nem tudsz bízni benne egy ilyen fontos dologban, akkor az nem egy stabil, jó kapcsolat :(

"ez a félelem már akkora, hogy már szerelmeskedni sem tudok vele. 2 hónapja nem volt köztünk semmi intimitás."

Így szépen lassan biztos, hogy tönkre megy a házasság.