Miért hiszi a párom, hogy az a normális, az alap dolog, hogy a párok beleolvashatnak a másik fb-jába, telefonjába?

A (ex)férjem rendszeresen kutakodott utánam. Előzményeket állandóan átnézte, pl gyk-kérdéseim, és az arra érkező tanácsok(az is cirkusznak, és nem megfogadásnak volt jó alap), közösségi oldal megosztások, levelezések, a telefonom.

Sose törölgetem, mert minek. Őt várom haza, és nem titok, ha megkérdezi megmutatom, nem rejtegetem. Ő kutatott. Egyszer elszólta magát, hogy ez meg ez meg ez mi... Na onnantól törölgettem az előzményeket, nem maradtam bejelentkezve stbstbstb... Na akkor az csípte a szemét. Azóta ugyan úgy tojok az előzmények törlgetésére, ha akarja nézi ha nem nem lecarom. A telefonom is rendszeresen nézegette, miért nincs benne sms, meg híváslista, vagy találkozó bejegyzés-arra van a naptáram. Arra is hiába válaszoltam, még nem a csoda okos telefonok korában, hogy ha minden a barátnőm és köztem történt smst megtartok akkor a valóban fontos üziket nem találom meg, a híváslistát meg alapból rühellem, szóval párnaponta üritem-őt barátnő1-2-3hívása melóhely... felesleges memória foglalás. Ugyan így az emailek- töknyolc nekem, hogy xgiga helyem van, ami felesleges azt minek tartogatni.

Én egyszer olvastam bele a telefonjába-műszaki analfabétaság- azért is lesz ex... de azóta sem, még akkor sem, amikor mellém dobta a telefont egy nekem szánt üzenettel az ágyban, mert nem az enyém, csak amikor megkért rá...

33: "Soha nem szabad a párunk magánszférájába betolakodnunk."

Itt kezdődnek a gondok, felesleges féltékenységek stb.

Egy komoly párkapcsolatban, házasságban nincs olyan, hogy a párom magánszférája. Vki vagy kapcsolatban akar lenni, vagy nem. Tiszteletben kell tartani a másik felet, de ettől még amint pár kapcsolatban élsz, onnét kezdve nem kéne, hogy olyan legyen, hogy te figyu már ez az én területem kopj le innét.

Melyik részeket hagytad te is ki belőle? Esetleg azt, hogy tiszteletben kell tartani a másik felet? Ennyit az ezzel kapcsolatos hszekről, és az értetlenségről.

Szerintem is szomorú, hogy 30 felett ennyire éretlenek vagytok a társas (tartós) kapcsolatra.

Mi 11 éve vagyunk házasok, szintén tudjuk egymás jelszavait, számtalanszor volt, hogy bejelentkezve hagytuk a képernyőt, telefonok elől vannak stb., mégsem volt ebből soha probléma.

Mondjuk nem is csinálok egetverő perpatvart, ha a férjem első szerelme lájkolja a kisfiunkról készült képeket.

Aki ennyire nem bízik a másikban, az legtöbbször magából indul ki........

Fogalmam sincs mi az "alap". Gondolom mindenkinek más.

Nálunk például a facebookkal ilyen szempontból nincs probléma...együtt vagyunk fent. No nem azért, mert jajj, vajon mit csinálhat a másik... :D De a másik emailjébe, telefonjába is bármikor bármelyikünk beléphet...soha ebből nem csináltunk ügyet. Szerintem itt a pároddal van a gond. Fóbiás. Biztos megcsalták...és ezen nem sikerült túltennie magát, ezért folyamatosan gyanús vagy neki...

Eszméletlen, ami itt is folyik, ahogy a többi topikba is, de mivel átéltem hasonló sztorit, nem bírom szó nélkül hagyni.

Magamból kiindulva, én szenvedek lelki betegségektől, de az exem előtt soha, de soha nem volt olyan késztetésem, hogy bármijét is megakarjam nézni, akár telefonját, akár a netes cuccait. A kapcsolatunk elején voltunk, zavart és fura volt számomra, hogy neten miért nem akar felvállalni, nem értettem az indokait, elkezdtem ennek megfelelően féltékeny lenni - de még nem durva szinten -, mire ő fogta magát, és más nők képeit kitette a profiljába, hogy mennyire imádja őket. Szerintem érthető módon igen rosszul esett nekem ez a húzása, lett is egy nagyobb vita belőle, majd tovább léptünk. Utána végül felvállalt, nem is féltékenykedtem, nem volt miért, de egyszer csak véletlen lebuktatva saját magát egy másik lánynak vallott szerelmet. Onnét kezdve én szakítani akartam vele, mivel az elején is voltunk még a kapcsolatunknak, ő nem szeretett volna, ezért hogy visszanyerje a bizalmamat beléphettem rendszeresen a face-ére stb. Kezdtem meg is bocsátani neki, újra bízni benne, de szükségem volt arra még egy dbig, hogy ellenőrizhessem. Elmesélte vkinek, aki töredék infókból elkezdett felettem ítélkezni, és elkezdte exem jogait feszegetni, majd többé nem nézhettem meg mit csinál, ami szintén kikészített és újra féltékenykedtem. Egyből olyan gondolataim voltak, hogy ha ennyire ragaszkodik a jogaihoz és ahhoz, hogy másokra hallgasson, akkor még se vagyok én fontos neki, és akkor megszeretné tartani a jogot, a kiskaput magának ahhoz, hogy esetleg újra elkövethesse azt, hogy másnak szerelmet vall a hátam mögött stb. El is követte.

Ebből kiindulva én azt gondolom, hogyha vki féltékeny, annak több oka is lehet, és legtöbb esetben a másik fél ad is rá okot. Ha valaki nem akarja meggyőzni a másik felet, és tenni érte, hogy de ne legyen féltékeny, ha nem fontos számára, akkor az a kapcsolat úgy ahogy van semmit se ér.

A bizalomhoz alapjáraton mindenkinek mind addig joga van, amíg nem játsszák azt el, ha a még is együtt maradnak, miután eljátszotta azt vki a másik felé, akkor nem a másikat kell hibáztatni, hanem aki elkövette, annak kell megdolgoznia a visszanyeréséhez, ha nem megy, akkor meg ki kell lépni belőle. Ha nem tesz így az illető, akár az egyik, akár a másik, akkor nagy valószínűséggel úgy fog járni végül így is, úgy is, ahogy én jártam, hogy vége lesz, ha nem is ezért, akkor épp másért, mert a másiknak, ha a bizalom visszanyerésében nem volt fontos, akkor másban se lesz fontos, és még ki is készül mindkét fél.

De főleg az, aki leginkább csalódott.

Azért írtam le ilyen részeletesen, és szerintem még ebből se elegendő ítélkezni mások felett, hogy mi helyes mi nem, mert jelen esetben igen kevés az infó, hogy okoskodni lehessen és meg lehessen érteni akár a nőt is, vagy a kutakodót is, hogy mit miért tesz, vagy akár magát a kérdezőt is.

Egy kapcsolatban azt nézni, hogy kinek mihez van joga, és önzőnek lenni rég rossz. Nem engedni a 220ból, ha nem is fer ugyancsak rég rossz. Pláne, ha csak esetleg mi érezzük csak úgy azt, hogy nem fer. Mások bárhogy okoskodnak nem tudják megítélni, legyünk már annyira felnőttek, hogy mi a kapcsolatunkat mi magunk ítéljük meg, hogy az úgy jó-e, vagy se!

Nem a facebook a probléma, hanem hogy a kedves párod amellett hogy gyerekes, még bunkó is. Ovis korban van ez a ,,akkor a többiekkel nem játszhatsz" jelenség, a másik ember kisajátítása. Ezen 30 éves korra azért már bőven túl kellene lennie. Most komolyan, fészbúk miatt veszekedni? Hisztizni?

Egy normális kapcsolatban a feleknek van intim szférája, magánterülete. A saját telefon, saját fb, saját jelszó ebbe tartozik. Ha ez nem tetszik, küldd el a fenébe, menjen vissza az oviba ilyen mentalitással.