Normális dolog az, hogy nem beszélek Vele ilyen esetben? Dráma.

Előzmények:

Párommal a 6. évünkben járunk,kb. fél éve megtudtam a volt Szomszédasszonyunktól,hogy valaki mással jár oda a házunkhoz egy ideje (amit egyébként albérletbe adtunk ki,de az albérlő épp külföldön dolgozott). Ekkor is az volt az első reakcióm,hogy "nincs miről beszélni a továbbiakban" (tudtommal a hűség az egyik alappillére volt a kapcsolatunknak) és nem is vettem fel a telefont.Persze azt a tudtára adtam valahogy,hogy kiderültek a dolgok és innentől kezdve passzív voltam.Egyébként ekkor Párom is épp külföldön volt és volt 3 nap,míg ezután onnan hazaért,de addig szétvetette az ideg és jó sokszor hívott és amint Magyarba ért (javarészt alvás nélkül nyomta a gázt hazáig) rögtön meg is keresett.Még ekkor sem akartam Vele beszélni,de nehezen lehetett volna elküldeni....Barátnőm próbálta,de végül Ő is úgy látta jónak,hogy beszéljek a Párommal....így ennek a sztorinak a vége,végül az Én legnagyobb meglepetésemre az lett,hogy mindent megbeszéltünk és kibékültünk.Próbálom dióhéjban és érthetően leírni,úgyhogy ennyi.

Jelenleg:

Történt egy "deja vu" csak igazából. Ugyanis megint volt dolgom a háznál és a Szomszédasszonytól ugyanazokat az infókat kaptam újra.És megint ráálltam a "nem akarok Vele beszélni" álláspontra csak ez már tart lassan 3 hete és már elgondolkodtam azon,hogy vajon igazuk van azoknak akik azt mondják,hogy meg kéne hallgatnom? Én eddig több okból is jónak gondoltam azt,ha nem beszélünk.... De már kezd kicsit terhes lenni ez a helyzet.

KÉRDÉSEM LÉNYEGE: Vigyem tovább a végletekig ezt a "nem kommunikálok" verziót? Vagy van azoknak valami igazuk,akik azt mondják,hogy hallgassam meg?

KÖSZI!