Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Normális dolog az, hogy nem beszélek Vele ilyen esetben? Dráma.
Előzmények:
Párommal a 6. évünkben járunk,kb. fél éve megtudtam a volt Szomszédasszonyunktól,hogy valaki mással jár oda a házunkhoz egy ideje (amit egyébként albérletbe adtunk ki,de az albérlő épp külföldön dolgozott). Ekkor is az volt az első reakcióm,hogy "nincs miről beszélni a továbbiakban" (tudtommal a hűség az egyik alappillére volt a kapcsolatunknak) és nem is vettem fel a telefont.Persze azt a tudtára adtam valahogy,hogy kiderültek a dolgok és innentől kezdve passzív voltam.Egyébként ekkor Párom is épp külföldön volt és volt 3 nap,míg ezután onnan hazaért,de addig szétvetette az ideg és jó sokszor hívott és amint Magyarba ért (javarészt alvás nélkül nyomta a gázt hazáig) rögtön meg is keresett.Még ekkor sem akartam Vele beszélni,de nehezen lehetett volna elküldeni....Barátnőm próbálta,de végül Ő is úgy látta jónak,hogy beszéljek a Párommal....így ennek a sztorinak a vége,végül az Én legnagyobb meglepetésemre az lett,hogy mindent megbeszéltünk és kibékültünk.Próbálom dióhéjban és érthetően leírni,úgyhogy ennyi.
Jelenleg:
Történt egy "deja vu" csak igazából. Ugyanis megint volt dolgom a háznál és a Szomszédasszonytól ugyanazokat az infókat kaptam újra.És megint ráálltam a "nem akarok Vele beszélni" álláspontra csak ez már tart lassan 3 hete és már elgondolkodtam azon,hogy vajon igazuk van azoknak akik azt mondják,hogy meg kéne hallgatnom? Én eddig több okból is jónak gondoltam azt,ha nem beszélünk.... De már kezd kicsit terhes lenni ez a helyzet.
KÉRDÉSEM LÉNYEGE: Vigyem tovább a végletekig ezt a "nem kommunikálok" verziót? Vagy van azoknak valami igazuk,akik azt mondják,hogy hallgassam meg?
KÖSZI!
6-os vagyok, bár jóóóóól le lettem pontozva, mert szerintem az őszinteség a járható út és továbbra is fenntartom, hogy a hallgatás, elfordulás akkor sem felnőtt emberhez méltó.
Én értem, hogy elérzékenyülsz, de létezik az un. önuralom. Tudnod kell mit és hogy akarsz és ez mellett ki kell állnod, de sunnyogni akkor sem szép. Még ha a párod a hátad mögött is csinálta, amit csinált, nem ez a megoldás. Az életben vannak más nehézségek is, az a baj, hogy az emberek többsége ilyenkor sokszor homokba dugja a fejét, hogy majd megoldódik és persze bosszankodik, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy ők szeretnék.
Én vallom, hogy az emberi kapcsolatoknak az alapja a kommunikáció, még ha a másik egy ganély is volt... az alap nálam, hogy úgy bánok másokkal, ahogy én is szeretném, hogy bánjanak velem. És ha ezt nem kapom meg sem süllyedek le az ő szintjükre, mert akkor onnantól kezdve ugyanolyan leszek, mint a másik.
Egyébként nehéz, tényleg az. Nekem sem mindig megy könnyen, plána ha épp belémrugott valaki és ugye kiváncsi vagyok a miértre, vagy mert szereteném az illetőnek elmagyarázni, hogy innentől kezdve miért fog a kapcsolatunk minősége megváltozni. Miért nem kérek a játszmákból és úgy általában néha a társaságából sem. És továbblépek.
Innentől kezdve már lehet nem fel venni a telefont, kerülni az illetőt és nem tudomást venni a létezéséről. Ha ez nehezen megy, akkor ki lehet nyomni a telefont, mikor hív, az smst lehet olvasatlanul törölni, vagy ha ez nem megy, akkor egyenesen számot cserélni, email címét beállítani spam szűrőre, barátokat megkérni, hogy ne is említsék, ha esetleg rajtuk keresztül akarna üzenni... és szépen lassan az ügy el fog felejtődni és mindenki tovább fog lépni.
Amúgy ha úgy érzed szórakozik veled, akkor nem ő a mesebeli, tovább kell lépni... csak az eleje nehéz. De egyszer minden elmúlik, elmúlik... boldogítson, csaljon mást. De legalább a te lelkiismereted is legyen tiszta azzal, hogy te tiszta lappal játszottál, nem úgy mint ő.
Ugye nem a kamionos szlenget emeljük a példasorba? Eléggé ciki rövídítések ezek, ha számodra ez kötekedésnek számít, akkor beléd még nem kötött igazán senki. Maradjon is így.
A drámádról előttem már leírtak mindent. Úgyis visszafogadod, aztán pár év múlva kizsigerelve végleg eldob a pasid.
Az Isten engem megsegített már, köszönöm. Hasonló szépeket kívánok, és erősítsd meg a lelkedet, ne szúrd el az életed egy dumagép miatt. Tiszteld magad, hogy tiszteljenek.
És ne használd ezt a rövidített országneves szlenget, mert egy nőnek végképp nem áll jól.
Úristen kérdező, az első olvasásnál még gondoltam, nem bántalak azért, hogy totálisan indokolatlanul mindent nagybetűvel írsz (Párom, Szomszédasszonyom, Én, ezeket honnan vetted?? Még az, hogy Veled, Neked, Neki, azok rendben vannak...) De ez a kamionos hozzászólásod megnevettetett. Elárulom, hogy jobb helyeken az ilyet elrettentő példának hozzák fel nyelvtanórán, mert masszívan primitív hatást keltenek ezek a kifejezések. Szóval engem nyugodtan kinevethet valaki azért, mert igényesen próbálom használni a nyelvet, vele ellentétben.
Egyébként, a kérdésedre válaszolva: nem, én nem hallgatnám meg, ugyanis bennem van annyi tartás, és ész, hogy belátom: ha valaki megcsal, többször is, akkor annak csak egy önműködő mosógép-mosogatógép-ételkészítő gép vagyok. Ő megtisztelt téged azzal, hogy hűséges legyen? Ezek után nem tudom, mi a kérdésed. Ne hagyd magad megalázni, ugyanis ebből egyáltalán nem úgy néz ki, mintha egy kicsit is szeretne téged.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!