Normális, hogy a férjem ennyire ki van bukva, mert a házasságunk óta is a lánynevemen mutatkozok be?

Huszonéves lányaim vannak, van rálátásom a fiatalabbak igényeire. Szerencsére mindegyiknek több esze van. Agresszívnek még senki nem nevezett legfeljebb nyíltnak és racionálisnak. De hiába minden, ezt Te nem értenéd meg.

Drágám, én azt nem nevezném több észnek, hogy beérik egy suttyóval, de biztos nekik is csak ennyi kell. tudod, találkoztam én már olyan, magát férfinak csúfoló kis pasikával, akire azt mondtam, hogy inkább egyedül egy életen át, mint vele. De ha ilyen fickók kellenek nekik, és önként, dalolva csinálnak magukból lábtörlőt, hát csak tessék! Tapsvihart nekik! És azt magyarázd már el nekem, hogy miért ördögtől való dolog az egyenrangú kapcsolat? Mert mondjuk nekem erre lenne igényem, és arról meg nem tehetek, hogy sok pasi erre alkalmatlan.

Igen, mert az, hogy mindennek elhordasz, az nyíltság. Értem. Akkor én is csak nyílt voltam, mikor lényegében lekutyáztalak, nem? Akkor kvittek vagyunk, és semmi probléma nincs.

Butak vagytok diploma ide vagy oda.

Ott kezdődött az egész, a 20-as kommentemnél, ami az első volt ennél a kérdésnél, hogy leírtam, hogy egy nő nem a férjének a tulajdona, és hogy van saját élete is, meg amúgy is, a jog szerint a férfi is felveheti a nő családnevét. Erre elkezdtél rugdosni, hogy nem vagyok normális, be vagyok gyöpösödve, szóval itt vagy te nem tudod, hogy mit beszélsz, vagy csak engem akarsz provokálni. Mindkettő szánalmas. És majd én tudom, hogy kivel kezdenék ki, és kivel nem. És amúgy is, ki ez a Hufnágel, vagy kicsoda? Persze neked lehet, hogy újdonság, de nekem nincs szükségem a férfiakra, én csak akarok magamnak egyet. Lehet, hogy pont ez a bajod? Hogy a saját nyomorodat látod abban, amit én írok, mert neked viszont szükséged van rájuk? Hm?

Már önmagaddal keveredsz ellentmondásba. Nincs szükséged rá de azért kellene egy. A nő nem tulajdona a férfinak de azért Te akarsz egyet magadnak. Hogy is van ez? Kel vagy nem kell? Nagyfokú kulturálatlanságra vall, hogy nem tudod ki az a Huffnágel István. Majdnem ő lett az Aladár apja. Ne mond, hogy őt sem ismered?

Én nem dramatizálnám tul ezt a név-dolgot. Amikor a férjed kérését teljesitetted, még nem tudtad elöre, hogy a munkahelyi(-gyakorlati) életben ez szàmodra hàtrànyos lesz. Ez a név-dolog nincsen kapcsolatban a férjed irànt tàplàlt érzelmeid minöségével. Nem kellene, hogy emiatt a név-dolog miatt az önérzetében sértettnek érezze magàt. A névvàltoztatàs hàzassàgkötéskor CSAK EGY LEHETÖSÉG a nö szàmàra - kényszer nélkül. Nem helyes, ha egy férfi nyomàst gyakorol a jövendö feleségére - mégha KÉRÉS formàjàban is. Ha a férjed kérésének eleget téve àtvetted a nevét a hàzassàgkötés utàn, de mégis a mindennapi életben a leànykori neved használata praktikusabbnak tünik, akkor vàltoztasd vissza HIVATALOSAN IS a leànykori nevedre. Ha a férjed öszintén szeret ÉS ISMER Téged, meg fogja érteni.

Azt írod, automatikusan a régit használod. Akkor viszont eléggé "furcsa" a kérdésed, hogy Engedjek neki? Csak nekem tűnt fel ezek szerint...