Miért olyan gyakoriak az orvos-jogász házaspárok? Ez valamiféle sznobság?

Van olyan aki sznobságból igen, de az a ritkább szerintem. Aki értelmes annyira, hogy elvégezze az orvosit, az nem vág fel vele, és nem nézi le a többi embert.

Itt inkább arról van szó, hogy hasonló a hasonlót vonzza. Én informatikus vagyok, a barátom is az. És eszembe se jutna pl bölcsésszel kezdeni (már próbáltam), nem azonos az érdeklődési körünk. (jártas vagyok az irodalomban, szeretem a verseket is, de hosszú távon nem tudtunk mit kezdeni egymással)

Szerintem a hasonló a hasonlóval alapon lehet a legjobb házasságot kötni. Anyám is mérnök és apám asztalos. Nagyon szép szakma, értékelesek a fizikai munkások is, de egyszerűen nem azonos az érdeklődési körük. Anyám imád színházba és a szakmájába vágó előadásokra járni. Apám az első néhány évben elkísérte, végigunatkozta, aztán elmaradt. Most mindketten megkeseredetten élek egymás mellett. Pedig ha mindenki saját magához hasonlót választana, boldogabbak lennének az emberek. És ez nem dilpomától függ, hanem az intelligenciaszinttől, érdeklődési körtől. Ma már mindenkinek osztják a dilpomát a semmire, szóval ez már nem jelent semmit.

Ismerek, én ott a nő az orvos, aki úgy mutatkozik be, hogy dr. x-né dr. y z. Ő pl. egyedüli diplomás a családban, és roppant sznob, a felső tízezer berkeiben pedig el is mondta: ő csak azért is így mutatkozik be, mert érezze a másik fél, aki nem dr., hogy semmibe sem nézi, szóval húzza ki magát a másik, érezze megtisztelve magát, hogy egyáltalán megtisztelte a figyelmével. Itt folytatódik a sznobság. Szerintem.

Önmagában nem sznobság az ilyen házasság, persze valakinél ez presztízs kérdés. Én is jogász vagyok, de bemutatkozásnál a férjezett nevemet mondom, ha megkérdezik, mivel foglalkozom, akkor elmondom. Rendesen rosszul vagyok a kötelező pofaviziteken, amiket partinak hívunk, mert senki sem tud másról beszélni, csak hogy ki kivel, milyen márkás ruhákban, ...stb., és nem szívesen állnak le beszélgetni a pór néppel. Pedig semmiben sem különbözünk, csak van, aki idő közben elszállt, mint a győzelmi zászló, és van, aki nem, mert aki valaha járt egyetemre, az pontosan jól tudja: egy vizsgaidőszakhoz kell 80% szerencse és 20% tudás. Na DE hogy a kérdésre is válaszoljak, igen, vannak ilyen ismerőseim, nem ápolok velük baráti kapcsolatot, nem érzem jól magam köztük. Kollégákkal jól elvagyok, de pont elég.

Az én ismeretségi körömben egy házaspárt ismerek, akik közül a feleség jogász, a férj orvos végzettségű. Eszméletlenül aranyosak együtt,sugárzik róluk,mennyire boldogok. :) Van még jogász-agrármérnök, jogász-lelkész, jogász-mérnök párosítás is, de megjegyezném, hogy csupa olyan emberekről van szó, akik nem azért vannak együtt a másikkal,mert annak "húdemenő" munkája van, hanem mert egyszerűen illenek egymáshoz és kész.

Mi a férjemmel jogász-jogász végzettségűek vagyunk, csoporttársakként, majd nagyon jó barátságként indult a kapcsolatunk és ez lett belőle. :)) 23/N

Én is ismerek jogász-jogász házaspárt, és az ismerettségi körömben sokan vannak jegyes orvostanhallgató-orvostanhallgató barátok, ismerősök. Sokat vannak gyakorlaton együtt, kurzusokon, megismerkednek, oszt együtt maradnak, ennyi nem hinném, hogy sznobság...

Nálunk orvos-pszichológus párosítás van, sokan jönnek azzal (akik nem ismernek) hogy sznobságból vagyunk együtt. Csak azok nem tudják, hogy mi még érettségi előtt is együtt voltunk, amikor még semmi nem volt sehol...

Orvos-jogász párosítást nem ismerek.

Amúgy van egy réteg, akik sznobságból választanak még párt is maguknak, de pont ez nem érdekel engem :D

23-L

utolsó vagyok

"Aki értelmes annyira, hogy elvégezze az orvosit, az nem vág fel vele, és nem nézi le a többi embert."

Sajnos ezt a mondatodat cáfolnom kell :( Rengeteg az orvosis ismerősöm és 100 emberből, kb 10-et tartok odavalónak emberként és kb 20-25-öt szakemberként ... :-S

33-as ugyanígy érzek, egyetértek minden szavaddal.

Pont egy hónapja voltam egy ilyen "partin" ...