A szülők elvárásainak való megfelelést hogyan lehet leküzdeni? Jogi egyetemre járok, részletek lent.

Tehát, muszáj kiönteni a lelkem vhol, pszichológushoz én már nem megyek. Kezdeném a történet elején: a sors olyan szülőkkel áldott meg, akikre minden szempontból fel tudok nézni, és éppen ezért egész életemben azon küzdöttem ( persze ez csak utólag esik le), hogy az ő elvárásaik szerint éljek, és ez különösen a tanulmányaimban volt fontos. Mostanra jöttem rá, hogy magammal szemben teljesen elvetettem a sulykot, ezt nem lehet tovább így csinálni, és igazából eddig nem tudtam miért vagyok ennyire maximalista, és csak most jövök rá, végig nekik akartam megfelelni. Apukám kardiológus, anyukám pedig vidéken dolgozik mint főügyész. Valahogy mindig rá akartam hasonlítani, és ezért aztán egyértelművé vált, hogy követem a tradíciókat, jogra jelentkezem... igen ám,de itt az újabb probléma: mindkét szülő summa cum laude végzett. Tudom, hogy ez nem számítana, néha szerencsén múlik stb., de számomra ez is létkérdéssé kellett, hogy váljon, és ez rengeteg plusz stresszt visz az életembe szintén, pedig egyszer nem mondták ki, hogy na már pedig neked is annak kell lenni, ők egyáltalán nem ilyenek. Aztán ott van a bátyám, aki szintén jogász, PhD-zett, most meg az EU-nál dolgozik. Egy nagyon kemény időszakom van az egyetemen, és ez most csak úgy kijött belőlem, mert félek, hogy összeroppanok, mert igazából saját magam kreálom ezt a rögeszmét, hogy nekem is olyanná kell válnom, mint ők, persze ez közben nem igaz. Hogyan tudnék magamon segíteni? Vagy ehhez már pszichiáter kéne?