Szerintetek jogosan érzem rosszul magam emiatt? A házasságunkat féltem.

Elsőre lehet h hülyén hangzik, de eléggé el vagyok keseredve. A férjem rengeteget dolgozik. Nincs év közben se hétvége, sem ünnepnepok, semmi, nagyritkán van 1-1 szabadnapja. Viszont most nyáron van 2 hónap szünete, ami alatt ugyanúgy kapja a fizetését, ami nem egetrengetően sok,de nem is kevés (200 felett). Nekem is van 150 körüli jövedelmem. A helyzet, hogy van egy fél éves babánk, és már egy ideje kicsit elhidegültünk egymától,sokat veszekedtük, alig találkoztunk, a baba teljesen rám maradt, segítségünk nincs, és eléggé belefáradtam.én sem vagyok egy otthonülős típus. Májusban beszélgettünk a problemákról, és azt ígérte, nyáron a szünetben végig együtt leszünk, nagyszülők is jobban be tudnak segíteni, hozzuk renbe a dolgainkat, legyünk egymással sokat. Erre egy hét sem telt el ebből, az is utazással, családlátogatással telt,erre bevállalt két munkát, ami lényegében kitölti a szabadsát, es újra indul a munka. Már megint 3 napja teljesen egyedl vagyok a babával, ő este 11kor ér haza, és kiakad, hogy fárdt vagyok, pedig ilyenkor lehetnénk együtt. Kértem h ne dolgozzon, mert nem vagyunk annyira rászorulva, fontosabb h rendbehozzuk a dolgainkat,de erre kiakadt, h én nem támogatom a karierjét, és amúgy is hogy akarok majd lakást venni,ha nem válalja el ezeket, en meg mar sírtam,hogy ha így megy tovább, akkor tud majd lakát venni,mde magáak, mert családja nem lesz addigra. Nagyon egyedül érzem magam, és félek h végleg eltávolodunk egymástól. Mit csináljak? Vagy én reagálom túl? Bocsánat, ha hosszú lett. Köszönöm a válaszokat.